Századok – 1954
Tanulmányok - Győrffy Sándor: Adalékok az antant hatalmak magyarországi politikájához (1919. január–március) 569
586 GYÖRFFY SÁNDOR. A burzsoázia politikusai emlékirataikban bevallják, hogy gyengének bizonyultak a hatalómratörő proletariátus megállítására.6 1 1919. március 17-én sorompóba lépett az utolsó Habsburg-király, az elkergetett IV. Károly is. Unokatestvére, a spanyol király közvetítésével levelet intézett Wilsonhoz. Alfonz spanyol király a következő kommentárral továbbította levelét : »remélem, hogy mindent meg fog tenni, ami hatalmában áll, hogy a bolsevista gondolatok terjedésének gátat emeljen — valamennyiünk érdekében«.6 2 Mit ajánl, mit javasol az exkirály? Ugyanazt, ámit volt rendőrparancsnoka, Dietz : »csak egy antant beavatkozás menthetné meg a volt Monarchiából alakult független államokat a bolsevizmustól.. . Ezek az országok, bár azt állítják, hogy náluk teljes rend van, előbb-utóbb a bolsevizmus áldozatai lesznek — mondja a továbbiakban —, kivéve, ha az antant számottevő katonai erőkkel beavatkozik.«6 3 A továbbiakban még felveti a Monarchia konföderációs formában való visszaállításának gondolatát »a dinasztia« uralma alatt. Antant megszállás — mint egyedüli megoldás ! De hiszen ennyire Károlyiék »kormányzati bölcsességéből« • is tellett. Ezt megtehette a Károlyi-kormány és meg is tette : Belgrádban Franchet d'Esperaytől, Budapesten sorjában Vyxtől, Taylortól, Coolidgetől, Berthelottól, Cunninghamtól kért megszálló csapatokat. De az antant nem tehette meg, hogy csapatokat küldjön! Nem tehette meg London és Párizs proletárjainak ellenzése, a katonák békevágya miatt ! Közrejátszottak a katonai megszállás meghiúsulásában az imperialista hatalmak közti ellentétek is. Egyrészt a »nagy rablók«, az amerikai-angolfrancia burzsoázia harca a volt Monarchia romjain keletkezett új államok fölötti befolyásért, másrészt a »kis rablók« egymásközti marakodásai. Bizonyos csehszlovák, román, jugoszláv burzsoá körök hajlandók lettek volna ugyan Magyarország megszállására és kirablására — ehhez azonban nem volt elégséges katonai erejük, másrészt pedig a magyar uralkodó osztályok kétségbeesetten ellenezték az »antant megszállás«-nak ezt a módját. A belpolitikai válság elmélyítésében nem kis szerepe volt annak a hatalmas agitációs munkának, amit a föld alá szorított kommunista párt végzett. Az 1919. február 20. utáni hetek megmutatták, hogy a párt kitéphetetlenül belegyökerezett a magyar munkások és szegényparasztok, forradalmi értelmiségiek szívébe. Nagy lendületet adott a párt munkájának az, hogy Szovjetoroszország közbelépett a kormánynál a letartóztatott kommunista vezetők érdekében.6 4 61 »Nem állítom, hogy a »tisztánlátás« elegendő lett volna Károlyi részéről az ország végzetének elhárítására. Hiszen tényleg nem volt hatalma, nem volt hadserege. De megtehette és — hiszem — feltétlenül meg is tette az egyetlen lépést, mely az országot megmenthette volna : az antanttól kért segítséget. . . Ha az antant hatalmak 20 000 katonával megszállják Budapestet : nines bolsevizmus. Én — dr. Hetényi rendőrtanácsos útján —- folytonosan kértem Vyx-et, hogy hozzon Budapestre antant csapatokat, mert a bolseviki veszély állandóan növekszik.« — (Dr. Dietz Károly : Októbertől augusztusig. Bpest, 1920. 108. 1.) 62 Le Président Wilson et le règlement franco-allemand. Paris, Payat, 1924. 117. 1. 63 Uo. 119. 1. (Saját kiemeléseim. — Gy. S.) 64 Böhm erről így ír : »Az orosz szovjet kormány a magyar hadifogoly-akció küldötteinek : Werner Jenő, Bernát Armin szociáldemokrata kiküldötteknek ós társaiknak letartóztatásával felelt és megakadályozta a hadifoglyok hazaküldését. Ezzel gyakorolt nyomást a magyar kormányra. Az Oroszországban levő százezernyi hadifogoly hozzátartozóinak nyomására a kormány a kommunista foglyok egy részét szabadonbocsá-
