Századok – 1954
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547
A PARASZTSÁG HELYZETE ÉS JIOZGALMAI (1780—1787) 563 a megye visszaéléseinek megfékezésére — az előző években már megvalósított örökös tartományi gyakorlat szerint és az 1785/8 6..esztendő hihetetlenül felduzzadt magyarországi panaszanyag tanulságai alapján — 1787. február 15-én megjelenik a paraszti igazságszolgáltatást szabályozó, annak javítására törekvő rendelkezés. A három részből álló intézkedés az úrbéri pör ügymenetét, az engedetlen parasztokkal szemben követendő eljárást, végül a megye jobbágyhatáskörét szabályozza. Fontos újítás a joldesúri hivatalos napok bevezetése. Az uradalmi irodában hetenként kétszer kell »inspekciót« tartani magának a földesúrnak, vagy ha több faluja van, egy földesúri tisztnek. Ahol több a birtokos, ezek elnököt választanak maguk közül. A paraszt a hivatalos napokon a bíró és egy esküdt jelenlétében minden panaszát előadhatja és erről jegyzőkönyvet kell felvenni. Ennek másolatával fordul a panaszos a megyéhez. Ez kisebb ügyekben maga dönt, a fontosabb kérdéseket (robot, katonaállítás stb.) 14 napon belül a helytartótanácshoz, Erdélyben a kormányzósághoz terjeszti. A felsőhatóság a vizsgálatba a parasztügyvédet vonja be. Az ítélet ellen a királyhoz lehet fellebbezni. A paraszt elleni eljárás rendje elárulja, hogy a jogi utak nyitva tartása mellett a főcél a »közrend«, a nyugalom megőrzése. A földesúr ellen izgató parasztot kiszolgáltatja urának, bár az ítéletet megelőzően a falüsbíró és egykét »feddhetetlen« helybeli előtt ki kell hallgatni. (Figyelembe véve a parasztság nagymérvű differenciálódását és az ellentétek kiéleződését, ez nem megnyugtató megoldás.) Az eljárásról jegyzőkönyv készül — s a következő büntetések szabhatók ki : egészségre nem ártalmas börtön kenyéren .és vizén ; kényszermunka, esetleg lábvasakkal súlyosbítva, háztól, telekről való elűzés. Ha a földesúr követ el visszaélést, azt a megyének kötelessége megtorolni. A megyéknek szóló utasítás mutatja, hogy a parasztfelkelés réme mindig ott kísért Bécsben. Az ellenszegülő, zavargó parasztok megbüntetését helyben, falujukban rendeli el, hogy »komoly benyomást« tegyen. A megyének kötelessége tájékoztatni a parasztokat, panaszaikkal müyen fórumoknál, hogyan kell eljárniok. A visszaélő gazdatisztet J 0 — 50 forint büntetéssel sújthatja, a földesúrral szemben azonban nem járhat el, a bizonyítékokat a felső hatóságokhoz kell felterjesztenie. Az ismertetett mozgalmak eredménye, hogy a parasztok (kik az elmúlt évek során ezért súlyosan bűnhődtek) most már választhatnak deputátusokat, de úgy, hogy azok »a községnek mérhetetlen költséget ne okozzanak, se fáradságokért igen nagy jutalmat ne követeljenek«. Külön kiemelendő a rendelkezésekben többször emlegetett parasztügyvéd, aki hivatalból látja el a szegények pöreit — egyben azonban minden hozzá fordulóról jelentést köteles adni a helytartótanácsnak. A mozgalmakat • irányító ügyvédek, jegyzők, szerepét ismerték fel Bécsben, s azokat helyet- • tesítették egy fizetett állami alkalmazottal, aki a feudális állam álláspontjáról képviselte a kizsákmányoltak ügyét. Talán az ő fékező szerepük magyarázza, miért csökkentek le az úrbéres pörök a 80-as évek végén. Valószínűbb azonban, hogy a török háború és az azzal kapcsolatos terhek vonták el a parasztságot a feudális urak elleni harctól. Az 1787-es esztendő egy gazdaságilag fontos intézkedést is hozott. Márciustól kezdve a paraszt egész éven át Jiimérhette borát, holott eddig 9 hónapig kénytelen volt a hasznothajtó kiseladást az úrnak átengedni. Sokévszázados földesúri jogot csorbított meg ez a. rendelet, de — jellemző mó-5*
