Századok – 1954
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547
A PARASZTSÁG HELYZETE ÉS MOZGALMAI (1780—1787) 55S tilalmat, felveti á kérdést, van-e a népnek joga revolucióra. Helytelen a nép tudatlanságának rovására írni a fegyveres felkelést, »szerencsétlenek voltak, ez fegyverezte fel őket«. Tehát igazságtalanul járt el a császár amikor csak a parasztokat büntette meg, s nem azokat, akik a szerencsétlenséget okozták. A parasztok programját helyesli és egyenesen a Marylandi alkotmánnyal veti össze. így nézte a felkelést a francia forradalom egyik leendő, bár mérsékelt résztvevője. A magyar uralkodó osztálynak azonban egy tagja sem akadt, akit a két hónap eseményei a feudális viszonyok kritikájára vagy akár csak engedményekre bírtak volna. Csak a rémület ébredt fel; mely egészen elhatalmasodott, különösen az Erdéllyel szomszédos megyék birtokosain, akik jobbágyaik minden megmozdulásában létük és vagyonuk veszélyeztetését látták. Szatmár megyében a Károlyiak néhány mezővárosában, Erdődön, Bélteken, Döbíán, majíta"környező falvakban a lakosság megelégelte, hogy szerződéses jogait félretették. Egy Mituch László nevű ügyvéd érkezett éppen akkor a vidékre, aki az elégedetlenek panaszait meghallgatva — nyilván pénzért — azt kérvény formába öntötte s megszervezte a szokásos bécsi utat. A panasziratban tükröződik, hogy a nagy parasztfelkelés a földesúri tekintélyt megingatta, s a három mezőváros, sőt a falvak is azt kívánták, hogy az uraságtól megszabadulva, mint szabad városok csak a királynak adózhassanak. Éjszaka idején folytak a titkos megbeszélések s az urasági tisztek összeesküvésről, fegyveres felkelés előkészítésétől tartottak. A megye a helytartótanácshoz fordult védelemért. Utalva a szomszédos erdélyi megyékben folyó véres eseményekre, katonai segítséget kért és kapott is. Mituchot mint lázítót elfogták és a német és magyar parasztok panaszait egy Körmendi József nevű ügyvéd vitte tovább, kit a hatóságok szintén üldözőbe vettek. Az akták száma 1788-ban már 322-re emelkedett, de a panaszokelintézéseméga90-esévekbenis»folyt«. Kiújul a rózsahegyi kamarai uradalom évtizedes pöre is. Négy falu megtagadja a robotot, az ellenállókat katonaság veri le, s a megye azt javasolja, hogy 207 családot űzzenek el házból és telekről. József a jobbágyrendelet értelmében nem egyezik bele a kiűzésbe. Az ellenállás két vezetőjét pellengér és börtön, 47 résztvevőjét napi 12 botbüntetés sújtja, míg »bűneit« meg nem bánja, s a falvakat szilenciumra, vagyis hallgatásra, igényeikről való lemondásra kényszerítik. A 60-as évek mozgalmai újulnak ki a vasmegyei Batthyány birtokokon, a borostyánkői, a németújvári uradalomban, továbbá a Bánságban, Biharban, Erdélyben. A parasztság küzdőkedvét feltétlenül a Horia — Closca felkelés utórezgésében kereshetjük. Ez leghatározottabban a gróf Althánok csáktornyai uradalmában 1785 márciusában lefolyó mozgalomban tűnik ld, hol a parasztok kijelentik, hogy az urak jogtalanul követelnek szolgálatokat a néptől, le kell ölni az urakat és az uradalmi tiszteket és senkinek sem kell többé adóznia. A nép haragja nemcsak az urak, hanem az írástudók ellen is fordult (ezek fogalmazzák meg az annyi bajt hozó szerződéseket, urbáriumokat). De azért a mozgalom résztvevői tanácsért, útbaigazításért maguk is írástudóhoz, egy Horváth László nevű varasdi kancellistához jártak, aki a mozgalmakat szervező-támogató ügyvédek mellett szintén a vékony értelmiségi rétegnek egyik harcos alakja. A birtokos Althan gróf eléri, hogy falvaiba katonaságot rendelnek ki, mely hónapokig terrorizálja és végül leszereli a forrongókat. A vérbefojtott erdélyi román parasztfelkelés már 1785 januárjában hozatott az uralkodó osztály védelmére egy jellemző rendelkezést. A közbiztonság
