Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

H. BU.AZS ft VA — misém tanulságosabb a szóhasználat helyes értékeléséhez — érdekében a megyében szétosztott katonaság, lovasság és gyalogság ad a magisztrátusoknak védelmet, s egyben »minden esetre kéznél lévén« magját képezi az esetleg szükséges katonai erőnek. A katonaság veszélyesebb megmozdulás esetén Morvaországból idevonul, s az ittlevő erők eltartására egyelőre két havi fizetséget utalnak ki. Az ugyanáznap kiadott másik rendelet hangsúlyozza, hogy minden megye nagy félelemben van. Az előforduló, köznyugalmat veszélyeztető jelenségekkel szemben a legnagyobb éberséget alkalmazzák, de nagyon vigyázzanak, ne tegyenek olyan lépéseket, melyek a népet felingerelhetik. Egyben felújítják nagy hirtelenséggel azt a régi rendeletet, hogy a jobbágyok fegyvert nem tarthatnak. Ezt óvatosan, fokozatosan érvényesítik.' s a begyűjtött fegyvereket a'megyei épületekből a katonaságnak adják ki. A kiegészítő június 7-iki rendelet különleges királyi kegyből megengedi, hogy a beszolgáltatott fegyverekért az ócskavas értéket .a katonai hatóság kifízet. liesse a megyéi kasszából — vagyis a jobbágyok, saját pénzükből, elvett fegyvereikért némi térítést kaphassanak. Válságos helyzetben tehát az uralkodó teljes nyíltsággal a birtokos osztály mellé áll. De ezt tesizi végső fokon mindig, ha sokszor többéves huzavona után á parasztság és a feudálisok viszályait eldönti. Az ország különböző megyéiből más és más nemzetiségű parasztok változatos okokból meginduló pöreit vizsgálva, tisztán láthatjuk a felvilágosult abszolutizmus parasztpolitikájának ezí az oldalát. Az Altban grófok egyik falujának, a Moson megyei Pandorf-nak lakói németek és szerbek. Az utóbbiak közül több család még az úrbérrendezés idején magára haragította a hatóságokat, mert résztvett az egész Dunántúlon fellobbanó mozgalmakban. Most újból túlzott úrbéri kötelezettségeik ellen tiltakoznak és jó ügyük tudatában Bécshez fordulnak. A megye már 1782-ben azt javasolja, hogy a szerb családokat telepítsék ki és helyettük »békeszerető« embereket hozzanak. Hiába bizonyítják az üldözött családok az urasági tisztek rosszindulatát, a bíró és á tanító korruptságát, megy az ellenirat, mely összeférhetetlenségükről szól, s arról, hogy a német lakosságot bántalmazzák. Bár éppen az összeférhetetlen családok tagjai szenvednek el verést és bebörtönzést, az ügy 1785-ig elhúzódik, s ekkor az erdélyi fegyveres felkelést követő megtorlások, büntetések idején öt család gyerekestől elveszíti otthonát. Példastatuálás kedvéért, hogy a Bécsbe járástól a Moson megyeieknek elmenjen a kedvük, 14 napi kényszermunkát végeznek, majd miután Győr, Komárom, Fejér, Pest, Bács, Csanád, Arad, Temes megye megkapta az értesítést, őrizet mellett ezen az útvonalon megtörténik deportálásuk a Bánátba. Andrássy Zsigmond grófé volt a hajdúsági Balmazújváros jnezőváros, melynek lakói egyre több teher alatt nyögtek. »Sók gazdák kintelenitettek szülőföldüket étcakai üdőben elhagyni.« A többieknek alig van miből élni, mert Andrássy a telkes földeket s réteket idegen árendásoknak adta ki. A gróf kényelmetlenségére egy Nagy Mihály nevű világlátott, kiszolgált katona települt le a helységben, aki tudott írni egy kissé németül és latinul is és aki kérvényezésre beszélte rá sorstársait. A kérvényekre válasz nem jött, a helytartótanács és a kancellária ugyanis szokásához híven a megyét szólította fel véleményadásra, s az a parasztok »ellenségének« (így nevezték maguk között a földesurat) adott igazat. Andrássy tehát Nagy Mihályt családostól kitette házából, egy hortobágyi csárdába vitette, hogy rüíg a környékről elköltözik, legyen fedél a feje fölött. Nagy Mihály azonban kérvényezett : saját költsé-