Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

.558. H. BALÁZS ÉVA insurrekeiót — viszont védelmet biztosított számára. Megtiltotta a parasztságnak a harcot, viszont vezéreinek kiadása esetén közbocsánatot igért. Ez a senkit ki nem elégítő és a helyzetet meg nem oldó rendelkezés valóban érvénye* sült is. Jankó vies a felkelés aradi kivizsgálása után december 15-én Dévára érkezett, s akkorra már a császári katonaság leverte a felkelést. A parasztokkal néhány hét előtt még tárgyaló tisztek résztvettek a fegyveres akcióban s a komoly fegyverekkel nem rendelkező parasztság a reguláris csapatokkal eredményesen nem is szállhatott szembe. Crisan zarándi serege december 7-én szóródott szét a Belesseny mellett elszenvedett vereség után. A zalatnaiak Closcával és Horiával az élükön Topánfalván tömörültek ; őket Schultz ezredes, volt tárgyalófelük verte szét. Jankóvics már rabokat talált, akiket itt, majd Gyulafehérváron hallgatott ki. Az adatok 20 — 30 000 felkelőt említettek, s a foglyok száma is magas, több mint 600 volt. A foglyok közt voltak a Vezetők is. Crisan a kihallgatások során öngyilkos lett. Horia és Closca több heti kínvallatás után szenvedte el a . »példamutató« büntetést". A felvilágosult rend szégyenére a legbarbárabb kivégzés, kerékbetörés, majd felnégyelés várt rájuk és a halott Crisanra is. I Felszabdalt testüket négy város kapujára szegezték ki, hogy elrémítsék az • elégedetlen parasztságot az urak elleni harctól. A foglyok közül 120-at marasztalt el Jankovics, s 37 halálos ítéletet hozott, melyeket József börtönbüntetésre változtatott. Minthogy a felkelés árulói, a vezetők elfogói, gazdagparasztok voltak, nyilvánvaló, hogy a büntetést elszenvedők, akár csak a felkelés vezetői, a szegénységből kerültek ki. Ez a felkelés döbbenetes leckévé vált, elsősorban a román, de az egész erdélyi és magyarországi parasztság számára is. A jó császár sok panaszukra csak írásokat adott, hathatós támogatást nem, s végül a fegyvert kiverte a kezükből. A parasztság képtelennek bizonyult harci helyzetben egységes fellépésre. Már a fegyverek felvétele idején hoztak a vezetők megtorló intézkedéseket áruló gazdagparasztok ellen, kik végül teljesen szembefordultak a felkelőkkel. De nagy lecke volt az is, hogy a román paraszt—magyar földesúr ellentétet, melyet a feudális kizsákmányoláson és nyglvi különbségen túl még a vallási különbségls tetézett, nem lehetett e nemzeti különbségek jegyében megoldani. A lehetséges szövetséges, a_magyar jobbágy csatlakozása elmaradt, s a románság elszigetelve, nagy véráldozatokkal minimális eredményeket sem ért el. Az udvarnak, Józsefnek eljárása nemcsak az erdélyi és magyarországi parasztságban keltett nagy megrendülést, hanem Európa haladó embereiben is. Tudjuk, hogy József számára igen »alkalmatlan« volt birodalma keleti részében ez a hatalmas méretű felkelés, veszélyeztette fontos külpolitikai akcióinak sikeres lebonyolítását. Éppen akkor folyt le Hollandiával a Scheide folyón lebonyolítható osztrák hajózás érdekében egy" majdnem fegyveres konfliktusig elfajuló viszály, és ekkor vált újból időszerűvé a bajor terv. Aggályos volt tehát, hogy esetleg keletre kell csapatokat összevonni. A román fejedelem, Michael Sutu jelezte a török portának, hogy hajlamos a felkelőket támogatni. A porosz Frigyes egy Ausztria elleni háború körvonalait látta elibontakozni. József, aki szívesen félemlítette meg a magyar nemességet, knehezen kockáztathatta a parasztság rokonszenvét, kénytelen volt szigorúan s járni a harcoló jobbágyokkal szemben. Eljárására reflektál Jean Pierre Brissot, a későbbi girondista vezető »A népek egy barátjától II. József császárhoz« című nyílt levelében. Ő, aki már előbb helytelenítette a kivándorlási