Századok – 1954

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat kibővített igazgatóválasztmányi ülése 483

484 KRÓNIKA Helyes az a javaslat, hogy jobban össze kell fogni a történettudomány művelőit. Helyes, hogy számba kell venni ki mivel foglalkozik, milyen stádiumban van a munkája vagy mivel kell, hogy foglalkozzék. A népszerűsítés kérdését helyesen kötötték össze a sajtó kérdésével — mondotta az elnök. Hajnal István javaslatának alapgondolatát figyelemreméltónak találta. Valóban meg kell találni annak a módját, hogy friss, érdekes, művészi módon tárgyaljunk történeti kérdéseket. A Századoknak évente négyszeri megjelenése is jelenleg nehézségekbe ütközik. Népszerű történelmi folyóirat kellene, amely a kutatás legújabb eredményeit friss és népszerű módon, röviden és egyszerűen, az átlagos pedagógus számára érthetően ismertetné. Tartsunk ki tehát a mellett, hogy egy népszerű havi folyóirat szükséges lesz majd. Ugyanakkor azt is ellenőrizni kell, hogy a Századok 3000 példánya a megfelelő helyekre jut-e el. Helyeselte továbbá az előadó-a lexikonra vonatkozó javaslatot, amelynek összeállításában a Levéltár dolgozóinak lenne nagy szerepe. A hazafias nevelés kérdéséhez szólt ezután Andics Erzsébet akadémikus. Annak a demokratikus patriotizmusnak, amely erősödik nálunk és amely hatalmas erő, az elmélyítéséhez még hozzá sem láttunk valójában — mondotta. Hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy az ország minden lakója tényleg szeresse hazáját és tudja mi a kötelessége vele szemben. Ezon a téren rengeteget tehet a helyi kutatás. Az Oktatásügyi Minisztériumban is járt szovjet delegáció egyik tagja megkérdezte, hogy miért nincs elég irodalma történelmi műemlékeinknek, miért nem ismertetik eléggé az iskolai oktatásban, miért nem ismerik a helyi történelmet, a helyi nevezetességeket. El kell érni azt, hogy egyes tanácsok, egyes iskolák készítsenek évkönyvet, gyűjtsék össze az anyagot. Ez alkalmas arra, hogy tartalommal töltse meg a hazafias nevelést. Adjunk ennek a helyi kutatásnak segítséget és ne féljünk attól, hogy megjelenjék, még akkor sem, ha nem teljes tudományos apparátussal készült vagy esetleg más hibát tartalmaz. Az az elv azonban továbbra is érvényben marad, hogy kutatóink elsőrendű, el nem sietett munkákat adjanak ki« De ez nem zárhatja ki a kis- és középszerű, a nem teljes értékű munkák kiadását. A vidéki társulati életet jobban ki kell építeni s nagyobb figyelemmel kell kísérni a/, ott folyó munkákat. Fontos javaslata a vezetőségnek a szekciókra vonatkozó javaslat. Sokat beszélünk arról, hogy a Társulatban szélesebb demokratizmus legyen. Persze ezt az általános igazságot konkrét formába kell önteni. Ma már nem elegendő, hogy egy-egy előadásra 50— 60 embert összehozzunk és néhányan felszólaljanak. Alkotó, aktív, tudományos demokratizmus alakulhat így ki ; a résztvevők kötetlen formában, szűk szakmai közönség előtt mondhatják meg véleményüket. Az ötletet az élet vetette fel, alulról jött a kezdeményezés. Ezután felvetette Andics Erzsébet azt a kérdést, hogy a Társulatnak hány szekciója legyen. Miután a megjelentek egyhangúan a négy szekció megalakítása mellett foglaltak állást, a Társulat vezetősége ezt tudomásul vette s ezzel a Társulat elnöke a kibővített igazgatóválasztmányi ülést berekesztette.