Századok – 1954
Krónika - H. Haraszti Éva: A népi demokratikus országok küldötteinek beszámolói a Magyar Történész Kongresszusról 485
A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK KÜLDÖTTEINEK BESZÁMOLÓI A MAGYAR TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUSRÓL A múlt évi, eredményeiben nemzetközi jelentőségre emelkedett Magyar Történész Kongresszusról a szovjet küldöttséghez hasonlóan a népi demokrat ikus országok küldöttei is megemlékeztek a történelmi folyóiratok hasábjain, napilapokban, előadások keretében. A népi demokratikus országok történelmi szaklapjaiban (Studii, Revistá de istorie si filosofie, 1953. 4., Historicky Öasopis, 1953. 2., Kwartalnik Historiczny, 1953. 3., Ceskoslovcnsky Casopis Historicky, 1953. 3., Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1953. 6.,) Victor Cherestesiu, a Román Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, L'udovít Holotík, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, Henryk Jablonski professzor, Josef Macek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója és Leo Stern, a hallei egyetem rektora — a kongresszuson résztvett küldöttek — számoltak be a kongresszusi tapasztalatokról, az ott született nagyjelentőségű határozatokról, a kongresszus eredményeiről és fogyatékosságairól. E beszámolók részletesen ismertetik a kongresszusi előadásokat és vitaüléseket ; elismerőleg szólnak a szervezésről, a baráti légkörben lezajlott tudományos eszmecserékről, a történelmi nevezetességű helyek ós múzeumok látogatásairól, a felfrissülést nyújtó kirándulásokról és színházi estékről. Valamennyi ismertetés kiemeli a szovjet történész küldöttségnek — A.M. Pankratova akadémikusnak, J. V. Tarle akadémikusnak és P. N. Tretyakov professzornak — a kongresszus folyamán nyújtott értékes, hasznos tanácsait, úttörő kezdeményezését és készségét gazdag tapasztalatainak átadására. Mint Macek professzor cikkében megállapítja, a szovjet delegáció érdeme, hogy a kongresszus tagjai a külön munkaértekezleten olyan elvi határozatokat hoztak, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történészeinek együttműködését magasabb színvonalra fogják emelni s amelyek irányt mutatóak ezen országok történészei számára. S éppen e kongresszusi határozatokban, a kongresszusi ülések folyamán kialakult nagyszabású közös feladatokban van — mint erre a beszámolók utalnak — a budapesti történész kongresszus alapvető, nemzetközi jelentősége. A küldöttek azonban nem csupán a nagyfontosságú, közös problémákat megjelölő határozatok megszületésében látták a kongresszus nemzetközi jelentőségét, hanem mindenekelőtt a külföldi delegációk résztvételében, a kongresszus programmjában, a közös problémákat érintő előadásokban, amelyek többsége nemcsak Magyarország szellemi életében, hanem valamennyi haladó és békeszerető nép történettudománya szempontjából jelentős volt. A magyar történészek nagy érdemének tulajdonítják a beszámolók, hogy az ő kezdeményezésükre találkoztak először a haladás és a béke táborához tartozó népek és országok történettudományának képviselői s vitattak meg számos jelentős és sürgető szervezeti és tudományos problémát. Hangsúlyozzák, hogy a múltban ez az összefogás nem jöhetett volna létre s ez fényes bizonyítéka annak a tételnek, hogy a kapitalizmus viszonyai között lehetetlenek az olyan gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok, mint amelyek ma országaink között léteznek. A nemzetek közötti kölcsönös történelmi kapcsolatokra vonatkozó munkákban a magyar marxista történészek valóban úttörők — állapítja meg L. Holotík —, akiket érdemes követni. A Magyar Történész Kongresszus bebizonyította — V. Cherestesiu véleménye szerint —, hogy a magyar történészek képesek voltak megoldani számos olyan kérdést, amelyet a régi és reakciós magyar történetírás még csak nem is érintett vagy teljesen meghamisítva tárgyalt. A kongresszust értékelve a küldöttek beszámolói igen jónak tartották, hogy a referátumok és korreferátumok kronológiailag ós egymáshoz viszonyítva pontos rend-16 Sz ízadok
