Századok – 1954

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat kibővített igazgatóválasztmányi ülése 483

KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIBŐVÍTETT IGAZGATÓVÁLASZTMÁNYI ÜLÉSE A Magyar Történelmi Társulat 1954. március 13-án tartotta kibővített igazgatóválasztmányi ülését, amelyen a magyar történószfront képviselői — fővárosi és vidéki történészek — voltak jelen. Az igazgatóválasztmányi ülést Andics Erzsébet akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke nyitottá meg, majd Elekes Lajos főtitkár számolt be a társulati munkáról, a kibővített igazgatóválasztmányi iilós céljáról és az elkövetkezendő feladatokról. Az igazgatóválasztmányi ülés napirendjén a társulati élet felleiidítósére,az 1954-cs társulati kiadványokra és előadásokra vonatkozó javaslatok szerepeltek. E javaslatokat a megjelentek előzetesen sokszorosítva megkapták. A napirendi pontok után széleskörű vita alakult ki, amely részben a főtitkári beszámolóhoz, részben a javaslatokhoz kapcsolódott. A főtitkári beszámolót számos hozzászólás kiegészítette ; főleg megszívlelendő megjegyzések hangzottak el a Történelmi Társulat népszerűsítő feladatának elvi és gyakorlati kérdéseiről. A javaslat a társulati élet fellendítésére sokszorosított formájában nem keltette fel eléggé az érdeklődést, így a javaslat főbb pontjait Makkai László az egybegyűltek előtt megismételte. Ennek a javaslatnak lényege : a Magyar Történelmi Társulat munkájának eredményesebbé tétele érdekében tagjait szekciókba tömöríti, továbbá meghatározott időpontokban összejöveteleket rendez számukra. A szekciók az adott korszak kérdésével foglalkozó történészek munkaegyüttesei, melyek keretet nyújtanak szakkérdések megbeszélésére, elvi vitákra és a tudományos munkával összefüggő kezdeményezések, javaslatok elindítására. A javaslat három szekció szervezését ítélte szükségesnek a magyarországi középkori, újkori és legújabbkori kutatók számára. A megbeszélés során azonban felmerült az egyetemes történeti szekció felállításának szükségessége is, amelyet a kibővített igazgatóválasztmányi ülés egyhangúan elfogadott. A Társulat 1954-es tudományos és népszerű kiadványtervével kapcsolatban több felszólaló vetette fel,- hogy helyes lenne a szerzők és lektorok körét bővíteni. A számos tanulságos felszólalás ós hozzászólás után a felmerült kérdésekre Andics Erzsébet elnök válaszolt. Túl vagyunk azon — mondotta—,hogy csak azon keseregjünk, mi volt a helytelen. Ideje annak, hogy konkrét javaslatok kapcsán a teendőket határozzuk meg. Fontos tisztázni — hangsúlyozta Andics Erzsébet — a Társulat jellegének és népszerűsítő feladatkörének kérdéseit: A Társulat összefogja a történelem aktív művelőit és népszerűsíti a történelemtudomány legújabb eredményeit. Ez meg is szabja a határvonalat a Történelmi Társulat és az Ismeretterjesztő Társulat között. Ha a Társulat összefogja a történelem művelőit, ez azt jelenti, hogy elsősorban a történet-kutatókkal és azokkal foglalkozik, akik propagandistái, terjesztői a történettudomány eredményeinek. A Társulat népszerűsítő előadásaival, kiadványaival természetesen más publikumra számít, mint az Ismeretterjesztő Társulat. A mi olvasóközönségünk, akik számára mi népszerűsítjük a tudomány eredményeit : pedagógusok, egyetemi hallgatók, a sajtó emberei, más tudományágak művelői — akik számára nem szaktudomány a történelem. A Társulat ismeretterjesztése tehát azt jelenti, hogy eredményeinket elsősorban a történelemtanárokhoz vigyük el és biztosítsuk azt, hogy ők valóban az új eredmények alapján tanítsanak. Továbbá biztosítsuk azt, hogy a történettudomány eredményei eljussanak azokhoz, akik kulturális életünkben aktívan résztvesznek. Ezzel már meg is határozzuk ismeretterjesztésünk témakörét. Nem elemi, iskolás igazságokat akarunk szétvinni. A mi feladatunk, amikor népszerűsítünk, a tudományos kutatás legújabb eredményeinek az ismertetése. Ha előadást tartunk, arról beszélünk, milyen új anyag áll rendelkezésünkre, milyen új megállapítások születtek, mit kell a régiből bírálat alá venni.