Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÍÍT.YBE!» % 43 György alig győzi felsorolni veszteségét : »marháimat ökreimet majd százötvenet, csordabeli marháimat circiter háromszázat, juhaimat circiter ezret, feles bihalimat, sertésimet elhajtották s prédálták, s többire mind az magam emberiin prédálták, pusztították házaimat«. 1703 őszén kevés jobbágy dolgozott a földesúrnak. »Az szótfogadatlan jobbágy miá nagyobbára vetetlen maradtunk.«83 Az erdélyi udvari kancelláriának egy jelentése, mely az egész ország helyzetéről számol be, a jobbágyság engedetlenségében látja minden veszedelem gyökerét. A magyarországi rebellió szele — írják — »az esztendőnek legdrágább Holnapit juliust, augusztust, szeptembert futással elvonta«. Erdély északi, nyugati része Zaránd, Hunyad, Torda, Kolozs, Doboka, Szolnok vármegye és a Szamos-köz falvai teljesen elhagyottak és kihaltak. »Az országnak belsőbb részei is mint az ághon ülő madár csak ugy vagyon, senki semmi oeconomiájához nem láthat«. »Ur, Feö-ember sok marad vetés és szüret nélkül,. . . .mert az jobbágy mindenütt szófogadatlan, sem portiót adni, sem az urat szolgálni nem akarja, mind udvari, mind béres szolgák mind a jobbágyságh szökik ki egyenesen a kurucok közé, ki más felé.«8 4 A feudális államban az ország gazdasága a jobbágyság munkáján nyugszik, ha a jobbágy nem dolgozik, megáll az egész termelés. Ezt látta át Rákóczi és ezt akarta megakadályozni, mikor (vetési pátens, 1701. szeptember 28.) megszabja, hogy az otthon maradt jobbágyok köteleiek továbbra is a föld súr iránti kötelezettségüknek eleget tenni. Erdélyben a kuruc szabadságharc nem tudta biztosítani a termelés folytonosságát. így állt Erdélyben a helyzet, amikor 1703 október első felében az ország vezetői Gyulafehérvárott összegyűltek. Fehérvár már nem volt biztonságos hely, a kurucok alig 3 — 4 mérföldnyire álltak a várostól. Hogy mégis itt történt meg ez a találkozás és nem a sokkal biztonságosabb Szebenben, abban éppen ennek a jelentősége mutatkozik meg. Az erdélyi urak a viszonylagos függetlenség látszatát igyekeznek fenntartani, mikor utoljára van alkalmuk arra, hogy döntsenek Erdély sorsáról. Az egész tanácskozásról csak vázlatos képünk van, jelentőségét azonban a szórványos adatok is megvilágítják. »Balogh Zsigmond nevű emberséges nemes ember jött az nap Fejérvárrul, a ki azt beszéllette, hogy az urak mind Fejérvárott vadnak, a hol trakta van ; hogy hódo'nak-e a Fejedelem hűségére, vagy nem?«8 5 A pillanatnyi helyzet Rákóczinak kedvezett, a főnemesség azonban elmulasztotta ezt a pillanatot : a jobbágyaitól való félelem, az erdélyi kuruc mozgalom erős földesúr-ellenessége arra késztette őket, hogy végleg fejet hajtsanak Rabutin előtt. Ezen a fehérvári megbeszélésen Rabutin végleg fölénybe került az erdélyi főnemességgel szemben. A főurak lehetővé tették számára, hogy helyzetét katonailag és gazdaságilag megerősítse s a nemességet elszigetelje a szabadságharctól. Rabutin az erdélyi főnemesség vagyonát és politikai tekintélyét a császár erdélyi haderejének erősítésére használja fel. Hatalmas adót vetett ki rájuk (Bánffy Györgyre és Aporra 30 ezer forintot, Bethlen Miklósra 20 ezer forintot), fokozott mértékben vonta be őket a szabadságharc kibontakozását akadályozó katonai hadműveletek vezetésébe. Erdély minden számottevő embere és családja tartózkodási 8 3 Czegei Vass-napló MHHS 3S. k. 374. 1. 84 Bánffy György és Bethlen Miklós Káinoki Sámuel vieekaneellárnak. Gyulafehérvár 1703. okt.' 7. OL Erd. Kane. 1703/126 ; Gub. Pol. 1703/323. 85 Gregorij Törsök, 11-ma Oetobris, ex Sziget ad Georgum Dolhai, Areis Huszt Supremum Capitaneum. A. R. I. 170 — 171. 1.
