Századok – 1954

Szemle - Kumorovitz Bernát: Veszprémi regeszták (Ism.: Komjáthy Miklós) 448

\ SZEMLE 449 Az oklevelek kivonatos közlésénél követendő szempontok megállapítása és megvalósítása terén nagy előhaladást jelentenek Knmorovitz regesztái. Kumorovitz Mályusz Zsigmond-kori kiadványát vette mintának. Példaképétől két vonatkozásban tért el: 1. regesztái mindvégig magyarul adják az oklevelek tartalmát s csak a kutatók számára különösen fontos, vagy nehezen fordítható és vitatható szövegrészeket közlik zárójelben latinul, 2. tartalmi kivonatai bővebtatk Mályuszóinál. Készítésük módját a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének XIV. századi, parasztságtörténeti munkaközössége számára Székely György által szerkesztett kutatási szempontjegyzék határozta meg. Ez a szempontjegyzék, kétségtelen egyoldalúsága ellenére is, kivalóan alkalmas arra, hogy a Borsa-féle definíciót konkrétebb, tartalommal töltse meg s a további regesztakiadványok zsinórmértéke legyen. A regeszták bővebb formája Kumorovitzot szükségképpen állította az oklevelek fordításának, a középkori szövegek helyes értelmezésének problémái elé. Az oklevelek fordítása távolról sem egyszerű nyelvi-stilisztikai és filológiai feladat. A szövegek mögött kavargó problémákba való teljes beleélést kíván és a középkori latin társadalmi terminológia pontos ismeretét tételezi fel. Nálunk középkori oklevelek fordítására nem sok kezdemény történt. Komoly feladat tehát a nekünk annyira idegen szövegeket, melyek, bár formákba tördelten, mégis legközvetlenebbül tükrözik messze tűnt századok mindennapi életét, korszerű nyelven megszólaltatni. Kumorovitznak ez teljes mértékben sikerült. Jól olvasható regesztáiban nehézkes középkori szóhalmazokat könnyű, jelzős szerkezetekben oldott fel s legtöbbször megtalálta a sajátos, feudális latin társadalmi terminusok egyenértékű, modern magyar megfelelőjét. Fordítása símulékonyan, nemcsak filológiai, hanem történeti pontossággal követi a középkori társadalom mozgását, változásait, szinte minden rezdülését. Könyvében mindössze egy helyen akadtam olyan regesztára, amelynek fogalmazása kissé pongyola (615. 1.). A XIV. század a birtokos és a birtoknélküli osztályok végleges integrálódásának kora. Különösen kell tehát vigyázni az oklevelek »possessionatus« és »impossessionatus« jelzőinek fordítására. A jobbágysággal kapcsolatban a »birtokos« megjelölést használni nem szabad. A regeszták és az index erre az integrálódási folyamatra állandóan ügyeltek. A mutató a birtokok és birtokképesség fogalomvilágát sokrétűen, változatos taglalásban adja. Legfeljebb a possessionatus és impossessionatus jelzőket s ezek magyar megfelelőit kellett volna nagyobb figyelemben részesíteni. Egyébként az index a fogalmak mélyreható kielemzésével, a tárgyi és személyi vonatkozások számtalan változatának feltüntetésével az utóbbi évek egyik legsikerültebb történeti név- és tárgymutatója. De még ennek az igen alapos munkának is vannak hiányosságai. A 43. regeszta »barduta« kifejezése rossz helyen (a bárók) után van. Nincs felvéve az 52. regesztában előforduló Chala-i bencés monostor. A 113. regeszta cubiculariusait nem szerepelteti az indexben. A mutatóba kívánkoznék ugyanebből a regesztából a »válságos (súlyos) idők« és a 132.-ből »az ország pusztulása« kifejezés, ill. fogalom, esetleg latin eredetijük is. Jó lett volna nemcsak Nagyberény, hanem szekeresek címszó alatt is felvenni a nagyberényi szekereseket. A 134. regeszta jegyzeteiben szereplő terminusok sincsenek benne a tárgymutatóban. Az index a 149. regesztával kapcsolatban a veszprémi püspök villicusairól beszél, holott a regesztában csak a püspök villicusának fiáról van szó. Ugyancsak a villicus fiát említi a 150. regeszta. Az indexben ez sem szerepel. A 212. regesztából csak Pyspukmal van benne az indexben, Popmai nincs, még utalás formájában sem. (Egyébként a tárgy- és névmutató a személy- és helyneveket általában csak mai formájukban tünteti fel, ezért azután az első olvasásra nem azonosítható neveket nehezebben lehet megtalálni. Pl. Errad = Nyirád, 194, 195, 205, 206. reg. stb.) Okolydergeche (252. reg.) hibásan, az oklevél címszó után van a névmutatóba sorolva. Akaii a helynevek között nem szerepel. A 222. regeszta alapján a Kajári-családot kivetítette az index, ugyanakkor a Tiborc nevet nem. (Általában a nevek gyűjteménye nagy gazdagsága ellenére sem teljes.) A 316. regeszta Kecheneu nevű erdejét az index Kecheuen formában szerepelteti. A 336. regesztában említett falvacskák (villulae) nincsenek az indexben, csak a 339. regesztabeliek. A villa (falu) és villanus (falusi) címszavakat hiába keressük a mutatóban, a villicus pedig rossz helyen, Vinyola után áll. A 359. regeszta Bozsok-ja az indexben helytelenül 395. szám alatt van felvéve, ugyanígy Nak 594 helyett 954. szám alatt. Sajtóhiba különben nem sok akad ebben a mintaszerű kiadványban (65. reg. : március marcis helyett, 69. regeszta jegyzetében hibás az adományozott szó, 54. regesztában helyesen : bécsi.) Az a világ, amelybe a régmúlttá vált életnek ebben a regesztagyűjteményben megőrzött emlékei viszik olvasójukat, nem ismeretlen ugyan, mégis kétségtelen, hogy Kumorovitz szép kiadványa még sokáig új felfedezésekkel biztató kincsesbányája lesz a magyar középkor kutatóinak. A regeszták legnagyobb értéke, hogy aránylag zárt, szerves egy-