Századok – 1954

Szemle - Kumorovitz Bernát: Veszprémi regeszták (Ism.: Komjáthy Miklós) 448

-450 SZEMLE séget alkotó birtokkomplexusok életébe engednek bepillantást. Ezeken belül — éppen az anyag belső összefüggése következtében — a szokottnál élesebben bontakoznak ki a középkori magyar társadalom kisebb egységeinek körvonalai is. így elsősorban a falvak életének kontúrjai. A falvinak, mint a jobbágyság települési, szervezeti, igazgatási alapsejtjének sajátos terminológiája volt. Ezt a terminológiát még az újabb kutatások sem vizsgálták rendszeresen. A veszprémi regeszták pompás kiindulásul szolgálhatnak efféle búvárlatoknak. Hiszen az Anjou-kori társadalom süllyedő-emelkedő osztályainak élete legnagyobb részben a falvak keretei között zajlott le. A feudális személyi és dologi kapcsolatok bizonytalan és tarka világában okleveleink — amint erről az egész veszprémi regesztagyűjtemény tanúskodhatik — sok egyéb alkalmi jelző mellett szinte mindig egy-egy faluhoz tartozás viszonylag állandó karakterisztikumával határozzák meg a különböző ügyekben szereplőket. A »falusi« jelző általában parasztot (rusticus), közembert (homo communis), jobbágyot jelöl. A nemes emberek, ha bent is laktak a faluban (353. reg.), nem voltak falusiak, villanusok. Egyesek szerint a nemesi jog formáinak a jobbágyönkormányzat rétegeibe való beszivárgása már a XIV. század folyamán megindult. A paraszti autonómia egyik eleme a villicus, a falusi bíró funkciója volt. Adataink szerint a villicus az, aki eljár a parasztok ügyeiben, aki képviseli ezeket az ügyeket melléje rendelt jobbágy társaival, ill. akit az oklevelek a falut érintő ügyekben az officialis után az első helyen említenek meg. (3. 4., 29., 124., 125., 126., 376., 377., 601. reg. stb.).Tévedés volnaazonban ezekből az adatokbóL arra következtetni, hogy a falusi bíró a parasztok embere volt. Hiszen nyoma van annak is — s nyilván nemcsak a veszprémi püspökség és káptalan birtokain —, hogy a villicus a földesúr embere volt, mintegy a földesúr officialisának segédje (695., 755. és 842. reg.). Funkciójának átmeneti jellegét érdekesen világítja meg, hogy egy jobbágy, földbérének lefizetése után, az elköltözésre falujának officiálisától, villicusától és közösségétől kapott engedélyt (612., 615. és 616. reg.). Ha kétségtelen, hogy a villicusi tisztség a falusi önkormányzati törekvések t erméke, akkor az is bizt os, hogy ez az önkormányzat nem falvankónt,. hanem ha egy falu több birtokos kezén volt, a falvakon belül birtokosonként szerveződött. Erre vall az, hogy egy-egy faluban annyi villicus volt, ahány birtokos (507. reg.). Vagyis a villicus ezekben az esetekben a földesúr emberének tűnik fel. Persze az efféle adatokat még olyan, aránylag rövid korszakon belül is, amilyen az AnjöU-kor és még azonos, az egész korszakon át változatlan terminusok mellett sem szabad módosulatlan, állandó intézmények, társadalmi helyzetek emlékeiként felfognunk. Éppen ezért nagyon fontos lenne az új oklevélkiadások anyagának fényénél rendszeresen megvizsgálni a falusi társadalom életének középkori terminusait. Csak így teremthetünk u. i. biztos alapot többek között például a középkori parasztmozgalmak mélyebb megértéséhez. A jobbágyfelkelések a falusi közösségekbe szerveződött jobbágyok megmozdulásai voltak. A falusi közösségek kialakulásának története tehát, amelyet a fentebb vázolt terminológiai alapvetésnek kellene megelőznie, a bizonyos szervezettséget feltételező mozgalmak gyökereit is feltárhatja. (Villicusok a Dózsa-felkelésben?) Ennek a mostanáig kissé elhanyagolt kérdésnek érintésével csak szép gyűjteményünk probléma- és anyaggazdagságát akartam konkrét példán megvilágítani. A XIV. század a társadalom erjedésének kora. Az előttünk fekvő regesztakötet különösen az. ú. n. conditio — , az osztályhelyzetet vitató pörök tarka sokaságával segíti majd a kutatókat ennek az érdekes korszaknak feltárásában (1. az index conditio címszavát). Itt is jó szolgálatot tesznek majd a terminológiai vizsgálatok. Mi a conditio pontos jelentése? (Pl. 257. reg. : conditio = iura et servitia). Kumorovitz ezt a szót nem fordítja le. Érdekes adatokat találunk a termelőeszközök fejlődésére (537., 595., 596. reg.), éppen úgy, mint jogi dolgokra (148., 181., 198., 372. reg.), kulturális vonatkozásokra (333. reg.) stb..., legfőképpen pedig a jobbágytársadalom szerveződésének arra az eddig elhanyagolt mozzanatára, hogy különböző conditiójú és más-más földesúr alá tartozó népek együttélése, az együttélésből adódó közös problémák megoldásának szüksége volt a falu kialakulásának és fejlődésének, önkormányzati törekvéseinek egyik legfőbb alakító ereje. A veszprémi piipökség és káptalan XIV. századi oklevelei a társadalomtörténeti folyamatot igen sok adattal teszik számunkra világosabbá. Általában elmondhatjuk, hogy az oklevelek publikálásának regesztás formája, ha nem is minden tekintetben, de messzemenően kielégíti a kutatás igényeit. Az eredeti oklevelek tanulmányozását, .természetesen, a kutatások egyik ága sem nélkülözheti. Sőt a történeti segédtudományok (elsősorban a paleográfia) mellett még vannak középkorral foglalkozó tudományágak, amelyeknek a regeszták semmit sem jelentenek. A stílustörténeti kutatások például, melyeknek igen figyelemreméltó termékével nemrég lépett a nyilvánosság elé Horváth János, továbbra is kénytelenek lesznek a csak regesztában megjelent okleveleknek eredeti darabjait kézbe venni. Ezzel pedig szinte eleve ered-