Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433

436 SZÉKELY GYÖK G í—ARATÓ EX DRE Ezt a vitát sem zárták le és egészen bizonyos, hogy további termékeny irodalmi vitának lesz alapja. Macek elvtárs felszólalása ismertette a Tábor című könyvének következő, most készülő kötetét, amelyben elemezni fogja a szegénység szerepét Prágában és Táborban és a szegénység vereségét a huszitamozgalom fordulata szempontjából. Felfogása szerint a szegénység visszaszorulása tulajdonképpen nem is Prágában következett be, hanem prágai vereségük a tábori vereség következménye, az adamiták kiirtásának a következménye volt. A huszitizmus kérdéseit, amelyeket a tézisek igen behatóan, sokoldalúan, mélyen tárgyalnak, hasonló színvonalon vitatták meg. Megmutatkozott itt is, hogy a csehszlovák történészek ezzel a kérdéssel rendkívül mélyen, sokoldalúan foglalkoztak. Egyébként Prágában a huszitizmus kérdéseinek külön kiállítást is szenteltek, amely ott tartózkodásunk alatt nyílt meg. Ед a kiállítás a történelmi tárgyalás és muzeológiai módszer szempontjából egyaránt példamutató volt. Sokoldalúan mutatta be a társadalom életét és a korszak eseményeit. Szemléletesen mutatta be a kiállítás a huszitizmus európai hatását is. A kiállítás egyetlen hiányossága az volt, hogy a táborita szegénység, Zelivsky és a chiiiasztikus irányzatok szerepét és jelentőségét nem kielégítő mértékben ábrázolta. A kor gazdaságtörténeti problémáinak megértését segítette a prágai Nemzeti Múzeumban egyidejűleg rendezett numizmatikai kiállítás. A Hadtörténeti Múzeumban látott kiállítás is behatóan foglalkozik a huszita hadviseléssel. Ez a három kiállítás képet adott arról, hogy milyen gazdagon tárták már fel a képanyag, leletanyag szempontjából is ezt a korszakot. A következő nagy kérdés, amelyről igen beható vita folyt a liblicei konferencián, az eredeti felhalmozás volt. A problémakör tárgyalása ott sem oldható meg másképp, mint hogy az egyes vidékek fejlődésének sajátosságait is figyelembe véve több történész foglalkozik ezzel Prágában, Brnoban, az egyetemen és a történei i intézetekben. A konferencián több órás vita folyt ennek a kérdésnek elvi oldaláról és részletkérdéseiről egyaránt. Ebben a vitában az elvtársak különösen behatóan foglalkoztak azzal, hogy a 30 éves háború csehországi eseményei mennyiben mozdították elő vagy lassították meg az eredeti felhalmozást. Egyesek szerint a 30 éves háború pusztításai rendkívül előrevitték a tőkefelhalmozást, a parasztoknak földtől való elszakítását. Mások viszont arra mutattak rá, hogy ez több évtizedes átmeneti korszakra vezetett, amikor a pusztulást telepítésekkel igyekeztek kiegyenlíteni és a felhalmozás folyamata meglassúbbodott. Igen sokoldalúan tárgyalták a manufaktúrák kialakulásának, különböző típusainak kérdését, a manufaktúrák jelentkezését a városokban és a nagybirtokon. Több történész számolt be ezzel kapcsolatban most készülő cikkéről vagy munkájáról. Igen részletesen tárgyalta ezt a kérdést Arnost Klima elvtárs, akinek most készült munkája a csehországi manufaktúrákkal foglalkozik. Ezt a kérdést sem tudták megnyugtatóan lezárni. A konferencia helyeselte, hogy külön vitát szenteljenek az eredeti felhalmozás kérdéseinek a szovjet, a lengyel és a magyar történészek részvételével, mivel a párhuzamos fejlődés, a közös jelenségek szükségessé teszik a közös megbeszélést. A szlovák történet korai feudális szakaszáról Peter Rathos elvtárs külÖM beszámolót tartott, amelyben megvilágította azt a módszert és forrásanyagot, amelyre Szlovákia korai történetének a téziseit felépítette. Módszertanilag nem tartottuk megnyugtatónak, hogy a magyar nyelv szláv nyelvkincséből nem az általános szláv, hanem a szlovák fejlődésre vont le következtetéseket.