Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433

BESZÁMOLÓ A CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNESZEK LIBLICEI KONFERENCIÁJÁRÓL 437 A cseh és a szlovák történet X VII. és X VIII. századi téziseivel kapcsolatban kifejtettük a magyarországi felkelések jellegéről és a néptömegeknek azokban játszott szerepéről folytatott újabb magyar kutatások eredményeit és az ezek alapján véleményünk szerint adódó kiegészítéseket vagy módosításokat az eredeti prospektushoz képest. Ezt érdeklődéssel fogadták. A feudalizmus mélyreható válságával foglalkozó tézisek és a vita legfőbb tanulsága az, hogy teljes az összhang a csehszlovák és magyar történészek között a nemzeti mozgalmak értékelésének fő kérdéseiben. Ezt a tényt azért emeljük ki, mert éppen e korszakkal kapcsolatban voltak a legnagyobb harcok a magyar, a cseh és a szlovák burzsoá történészek között, a nacionalizmus lángja éppen a nemzeti mozgalmakkal kapcsolatos munkákban csapott a legmagasabbra. A marxizmus-leninizmus klasszikusai útmutatásainak alkalmazása biztosítja a csehszlovák és magyar történészek alapvető nézeteinek összhangját ezekben a bonyolult és nehéz kérdésekben. A szlovák nemzeti mozgalom keletkezésének, kezdeteinek megértését nagymértékben előbbrevitte Tibenskíj elvtárs hozzászólása. E hozzászólás nemcsak a szlovák nemzettéválás kutatásához adott sok jó elvi szempontot, hanem Magyarország többi népe —beleértve a magyart — nemzetté alakulásának feldolgozásához is. Tibensky elvtárs felszólalásában élesen bírálta a szlovák burzsoá történészek nacionalista nézeteit és kimutatta a szlovák nemzettéválásnak a többi keleteurópai nemzethez hasonló általános törvényszerűségeit . Ugyanekkor alaposan vizsgálta a szlovák sajátosságokat is. A legjellemzőbb sajátosságként azt a kettős (osztrák és magyar) elnyomást jelölte meg, amely nagymértékben akadályozta a szlovák mozgalom kibontakozását, fejlődését. Ennek ellenére a kapitalista viszonyok kialakulása Szlovákiában — amit a hozzászólás fő vonásaiban meg is rajzolt — a mozgalom megindulásának kedvező feltételeit teremtette meg. Igen tanulságos az, ahogy Tibensky elvtárs beszámolt a szlovák nemzeti öntudat kialakulásáról, ahogyan elemezte ennek feudális vonásait és azt, ahogy a fejlődés folyamán ugyanaz a nemzeti tradíció — pl. a Nagymorva birodalom tradíciója — megtöltődik polgári tartalommal és válik igazán polgári jellegű nemzeti öntudattá. Sorravéve a nemzet ismérveinek kifejlődését, igen tanulságos a szlovák nemzeti nyelv kialakulásának útja. Tibensky elvtárs foglalkozott azzal, hogy milyen szerepe volt a cseh nyelvnek, az egyre erősödő szlovákizmusoknak, a nyugatszlovák nyelvjárás irodalmi nyelvvé kodifikálásának a szlovák nemzeti nyelv kialakulásában. A szlovák nemzeti jellem, a nemzeti kultúra formálódására is szemléltető példákat mutatott be. Különösen figyelemre méltó Tibensky elvtársnak az a kezdeményezése, amellyel a néprajz eredményeit kapcsolja be a szlovák nemzettéválás vizsgálataiba. Beszámolt ugyanis arról, hogyan válnak egyes helyi népdalok vagy népi hagyományok össznépi dalokká, hagyományokká. Az ezzel a korszakkal foglalkozó vita hibája — amit Tibensky elvtárs referátuma is mutatott — deklaratív jellege volt. Nem voltak olyan mélyreható viták, válaszok és viszontválaszok, amint azt a korábbi időszakoknál tapasztalhattuk. A vita hibája volt, főképpen a cseh történelem vonatkozásában, hogy mind a tézisek készítői, mind a felszólalók megelégedtek a kapitalista viszonyok csehországi fejlődésének megrajzolásával, de nem foglalkoztak azzal, ami a cseh nemzeti mozgalom szempontjából igen nagyjelentőségű, hogy milyen erőt képviselt a csehországi kapitalizmus kifejlődésében a cseh burzsoázia. E kérdés feldolgozása tárná fel a cseh és a német burzsoázia 13 Századok