Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433

BESZÁMOLÓ A CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNESZEK LIBLICEI KONFERENCIÁJÁRÓL 435 viszony tárgyalására is abból a szempontból, hogy az osztályharcban hogyan fogtak össze ezek a népek a múltban is. Ennek a tankönyvnek az is feladata, hogy a csehszlovák, a német és a magyar nép harci szolidaritását erősítse. Az általános vitában résztvevők több érdekes elvi kérdést fejtegettek, így a nemzettéválás kérdésével kapcsolatban több történész és irodalomtörténész szólalt fel, akik részben a nemzet fogalmát és ennek a forrásokban való megjelenését elemezték, másrészt a nemzeti ellentétek kibontakozásával foglalkoztak, valamint hogy a hazafiság hogyan'jelentkezik a huszitizmusban és a humanizmusban. Megállapították az elvtársak, hogy a cseh történet első századaiban a forrásokban a nemzet az államterület fogalmával esik egybe és csak a huszitizmus korszakában kezd a nyelv döntő szerepet kapni. Ezután részletes vita következett, amelyben megmutatkozott, hogy Csehszlovákiában igen széleskörű történész-gárda van, az egyes kérdéseknek több művelője van, mint nálunk, úgyhogy valóban mélyreható elvi és tárgyi vita folyt minden részletkérdésről. Az első ilyen részletkérdés a Nagymorva birodalom jellegének kérdése volt, amelyet azonban az elvtársak itt sem tudtak megnyugtatóan lezárni és kimondották, hogy a folyóiratokban mint vitakérdést kell megtárgyalni. Ezzel kapcsolatban az a nézet alakult ki, hogy a tankönyvben nem lehet minden kérdést lezárni és egyúttal az új tudományos felfedezéseket sem lehet teljes egészükben közölni—amennyiben azok még vitásak —, hanem ezeket mint vitás kérdéseket kell csak felvetni. Hogy a vita milyen mélyreható és sokoldalú volt, arra jellemző, hogy itt az általános történet tárgyalása során a középkorral kapcsolatban numizmatikai, nyelvi, irodalmi kérdések egyaránt felvetődtek, történeti forrásokat értékeltek a vitában és ezzel valóban előrevitték a történeti kutatást és a tézisek végleges megfogalmazását. Igen beható vita folyt arról a kérdésről, hogy helyesen beszélnek-e a tézisek a feudalizmus válságáról a XIV—XV. században.2 Itt a történészek nézete megoszlott, a nagyobb rész a tézisek felfogása mellett foglalt állást," azonban jelentős történészek voltak az ellenkező véleményen. így Husa professzor arra mutatott rá, hogy szerinte helytelen a feudalizmus válságáiól beszélni és hogy ez a kérdés szorosan összefügg a téziseknek azzal a nézetével, hogy a huszitizmust hol forradalmi mozgalomnak, hol forradalomnak minősíti. Erről a kérdésről beható vita folyt. Ezt azzal rekesztették be, hogy akik nem értenek egyet, cikkek formájában vitassák meg Graus elvtárs munkáját a parasztság történetéről a XIV. században és elméleti cikkét a feudalizmus válságáról.3 A tézisek szerkesztői, Macek és Graus elvtárs kitartottak álláspontjuk mellett, hogy lehet szó a feudalizmus válságáról, a mellett a terminológia mellett, hogy a huszitizmus forradalmi mozgalom. Macek elvtárs itt rámutatott arra is, hogy a marxizmus klasszikusai, amikor parasztháborúról beszélnek, azon nemcsak a ;parasztság felkelését értik. Macek elvtárs ebből a szempontból behatóan vizsgálta a huszita hadsereg összetételét, annak városi elemeit. Ugyanakkor azonban elismerte annak helytelen voltát, hogy a tézisek egyes pontokon nem is forradalmi jellegű mozgalomról, hanem egyenesen forradalomról beszélnek. Ez utóbbiakat a tézisekből elhagyják. 2 A XIV. században és a XV. század elején végbemenő társadalmi-gazdasági fejlődést és a XV. századi parasztháborút a Voproszi Isztorii említett ismertetése is a vitás, ill. kétséges kérdések között említi. 3 Frantisek Graus : Krisè feudalismu ve 14. století. Historicky Sborník I. 1953'