Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
A MAGYAB AGI!Al!- ÉS PAKASZTTÖHTÉNET POLGÁBI IRODALMÁNAK KBlTJKÁJÁHOZ 413 De Szabó István nem népies író, hanem a népiségkutatás, népiségtörténet egyik vezető képviselője volt. A népiségtörténetszemlélet pedig — szemben a parasztdemokráciát követelő »népies baloldal« elveivel — lényegét tekintve különbözik. Nemcsak, hogy passzív »népi tartalék«-nak tekinti a parasztságot, amelyből csupán »friss 'népi vért' akar a történelmi Magyarország elhasznált véredényeibe átömleszteni,«22 9 de egyben — nacionalista szemlélettel — valamilyen felsőbbrendű népi erőnek is képzeli, amely a környező, főként szláv népeket ellenállhatatlan vonzással magábaolvasztja, »felszív«-ja, elmeríti.23 0 A népiségtörténetszemléletnek nacionalista íze mellett egyben van bizonyos arisztokratizmusa is, amellyel a parasztságot — mintegy felülről — »a magyar politikai és szellemi hatalom kiépítését« végző »felső réteg«-ek mögé, »tartalék«-nak helyezi el.23 1 Ennek az elvnek az érvényesítésére természetesen elegendő, sőt egyedül megfelelő erőnek éppen »a közhatalom egyensúlyozó és gyámolító« politikája bizonyult. Antifeudalizmus, amely a nagybirtok védelmével szemben a paraszti polgárosodás szabadabb és könnyebb útjáért küzd, de maga sem követeli a nagybirtok felosztását — feloldhatatlan ellentmondás, ahonnan előre is, de visszafelé is vezethet az út. Melyik irányba haladt Szabó István? Kiderült egy évvel utóbb, 1941-ben. Ekkor jelent meg Eckhardt Sándor szerkesztésében és a Magyarságtudományi Intézet kiadásában az »Ur és paraszt a magyar élet egységében« c. tanulmánykötet. A könyv címe világosan utal politikai célzatára. A létező és élesedő osztályharccal szembeszegezni úr és paraszt népi közösségének ködös vágyálmát, amelyben az ellentétes érdekű osztályok »békés egységben« élnek. Ebben a tanulmánykötetben Sinkovics István és Szabó István írásai objektive a múlt történelmén keresztül azt lyrdette a jelen számára, liogy a nagybirtok urai és a nincstelenek milliói békében megférhetnek egymás mellett.233 Ez a politikai cél formálta a parasztság történetével foglalkozó tanulmányok szerzőinek szemléletét és ezen keresztül anyagát is. Ennek érdekében a szerzők a társadalmi béke, az osztálykülönbségek elmosásának és az osztályharctól »megtisztított«, egységes társadalom elvének politikai szempontjait érvényesítették, illetőleg vetítették vissza a régmúltba. Sinkovics pl. a XV. századi jobbágyéletet jellemezve »az anyagi erőgyűjtésnek a későbbi viszonyokhoz mérve szinte akadálytalan lehetőségekről beszél, nem kisebb hangsúllyal emlegetvén, hogy »a földesúr-jobbágy kapcsolat éppen a két osztály közelsége miatt aránylag kiegyensúlyozott« volt.233 A hűbéri társadalomnak volt valami — láthatatlan erőtől szabályozott — »állandó mozgása«, írja, amely »át- meg átjárta az egymásfeletti sorokat«, kiépítvén a feudális kor »kiegyensúlyozott társadalmi szerkezet«-ét. A »középkorban« éppen ezért »a nagybirtokosság és a nemesség« nem is »volt lefelé mereven elhatárolódó és a magasabb életforma kiváltságából mindenki 229 Révai József: At. agrárkérdés. Marxizmus, népiesség, magyarság. Bpest, 1949. 215 — 216. 1. 230 Szabó István, i. m. 23.1. 231 Uo. 232 E tény igazolásában megerősít bennünket Wellmann Imre is, aki kiemelte, hogy Sinkovics és Szabó »meggyőző erővel« mutattak rá »a földesurat és jobbágyot egész történetünk folyamán egybefűző erős szálakra«. (Parasztnépünk múltjának feltárása. 310. 1.) 233 Eckhardt Sándor szerk.:Úr és paraszt a magyar élet egységében. Bpest, 1941. 25. 1. 4
