Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 405 különbözetét« — írja a 30-as idők agrárviszonyairól Révai József.17 2 És a magyar nagybirtok »tehermentesítésé«-nek politikai követeléseit elevenítette fel Bernát Gyula az agrártörténetírásban. Szerző hangsúlyozni kívánta, hogy a dualizmus agrárpolitikájávai nem minden vonatkozásban ért egyet. »Ez a politika — mondta a szerző — a városi rétegek gazdasági megerősödése mellett alig vett tudomást a mezőgazdaság szükségleteiről.«17 3 Bernát féltékenyen nézte az »oly elemek térhódítás«-át, »amelyek más ipari, vagy kereskedelmi foglalkozási körben szerzett vagyonukat invesztálták« mezőgazdasági ingatlanokba.17 4 Bernát Gyula az »agráriusok« politikájára jellemzően hibáztatta azt a dualista gazdaságpolitikát, amely a mezőgazdaságon kívüli termelési ágak fejlesztése terén »céltudatosságot és áldozatkészséget mutat«-ott, de a »mezőgazdasági érdekek«-et nem vette kellően figyelembe.17 5 Ezekből a megjegyzésekből kihangzottak — a dualizmus rendszerét nagyon is helyeslő és aktívan támogató, de a finánctőkére mégis irigykedő— nagybirtokos körök féltékenykedő megjegyzései, amelyek így nyilvánosságot kaptak az agrártörténetírásban is. Hiszen mint szerző beállítja, a mezőgazdaság helyzetének »rohamos« és »jelentékeny«17 6 mértékű megromlása a kapitalizmusban és általában minden nehézség — a kevés hitel és a nagy tőkehiány, »a munkáskéz hiánya«, az értékesítés nehézségei, a magas adó, a mezőgazdasági termelőerők alacsony színvonala és nem kevésbbé a tömegek forrongása — amivel a magyar mezőgazdaság és a nagybirtok 1848 óta szembetalálta magát, az átkos liberalizmus, az »elsietett« forradalom,177 az »1848-as politikai események gazdasági hatásának« következményei.178 1848-ban a forradalom, fájlalja a szerző, kiszorította az országgyűlés légköréből m fontolva haladás jelszavát,«179 Helyben vagyunk ! Bernát Gyula szerint láthatóan nem az volt a baj, hogy 1848 nem volt elég következetes a feudalizmus megsemmisítésében, hanem — ellenkezőleg — hogy túl messzire ment előre. A magyar kapitalizmus forradalom utáni kínos és keserves útjáért, a »porosz út«-ért, Bernát Gyula a felelősséget nem a külső és belső ellenforradalmi erőkre, hanem a magyar forradalomra igyekezett áthárítani. Mert Bernát Gyulának az a kétséget kizáró álláspontja, hogy 1848-cal szemben az idők »a konzervatív álláspont . . . helytállóságát«18 0 bizonyították be. A legnagyobb hiba ugyanis — mint kiemelte — a jobbágyság »gyámsági kötelék alól való időelőtti felszabadítás«-a volt, mivel ezt a felszabadítást maguk »a gazdasági viszonyok még nem indokolták«.18 1 Ez pedig azt jelentette, ahogy szerző munkájából kitűnik, hogy az általános tőkehiány nem tette lehetővé a nemesség tökéletes kárpótlását. Tehát a nemesség tökéletesebb kárpótlásának biztosítása érdekében várni kellett volna még a felszabadítással. A »túlzott« liberalizmus az »alaktalan jövendő-t18 2 előrevetítő, »elsietett« 172 1. m. 223. 1. 173 Bernát Gyula: Az új Magyarország agrárpolitikája 1867—1914. Bpest, 1938. 309. 1. 174 1. m. 310. 1. 178 1. m. 400. 1. 170 1. m. 213. 1. 177 1. m. 229. 1. 178 Bérnát : Az abszolutizmus földtehermentesítése. 281. 1. 179 Bernát : A jobbágyfelszabadítás eszmeáramlatai. . . 192. 1. 180 1. m. 118. 1. 181 1. m. 115. 1. / 182 1. m. 165. 1. 11 Századok
