Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
406 SÁNDOR PÁL \ 1848 ilyen jobboldalról történő támadása szükségképpen vezetett el Bernát Gyulánál is a feudalizmus kritikátlan magasztalásához. Bernát, akárcsak a Művelődéstörténeti Iskola képviselői, szintén elnyomásmentes társadalomnak festette le a feudalizmust, amelyben úr és jobbágy egyaránt megtalálta számításait. Jobbágy és földesúr között — szerinte — mindössze annyi volt a különbség, hogy az előbbi »közvetlen fizikai munkát« végzett, az utóbbi viszont »közvetlen fizikai munkával nem« foglalkozott.18 3 Bernát szerint a feudalizmusban a jobbágy nem volt kénytelen nélkülözni »azt a támogatást«, amit a kapitalizmusban a birtokos« »megvont a paraszttól.18 4 Tehát itt is feltűnik a »jó földesúr«, aki »jobbágyainak nemcsak ura, hanem patrónusa is volt, aki őket szükség esetén erkölcsi, sőt gazdasági támogatásban is részesítette.«18 5 Ezekután nem csodálkozhatunk azon, ha a feudalizmus Bernát Gyula szemében is »a gazdasági és szociális béke ügyét« szolgálta.18 6 Jellemző, hogy miért nem tetszett Bernátnak a »liberális« világ, s miért dicsérte ő is túlon-túl a feudalizmust. A »liberális gazdaságpolitika által megteremtett munkaszervezetben« ugyanis »munkás és munkaadó a legtöbbször ellenségként áll egymással szemben«.187 A feudalizmus viszont a »szociális béke« hazája, ahol nem kell félni a proletariátus osztályharcától, ahonnan nem fenyeget a proletárforradalom »leselkedő réme«, ahol a jobbágy és földesúr »békésen« megférnek egymás mellett. Ennek a rendszernek teljesebb átmentését tartott/i volna üdvözítőnek a szerző 48 után és ezért ítélte el a forradalom »máról-holnapra« történő fordulatát a »fontolvahaladás« józan politikájával szemben. Ez a »lassúbb« átalakulás, mint a szerző hangoztatta, több időt engedett volna a nagybirtok anyagi megerősödéséhez és elsősorban a jobbágyoktól kipréselt nagyösszegű váltságokkal tőkeerősen mentette volna át a nagybirtokot a kapitalizmusba. Ez a követendő agrárpolitika — folytatjuk a szerző gondolatmenetét — jelentősen csökkentette volna azokat — a tőkehiányból fakadó — »nehézségeket«, amelyekkel a »hirtelen« átalakulás nyomán a nagybirtok szemben találta magát. Lényegében ez az alapgondolata szerző »A magyar jobbágyfelszabadítás eszmeáramlatai« c. munkájának. »Az abszolutizmus földtehermentesítése ... « pedig, mint az első munkának alapelveiben is folytatása, siránkozás és elégedetlenség kifejezője az osztrák kormány agrárpolitikája miatt. Szerző, aki az osztrák abszolutizmusban különösebb kivetnivalót nem talált, rosszalását fejezte ki, hogy az osztrák kormány nem tette »jóvá« 1848 »hirtelenkedését«, hogy a tőkehiányban »szenvedő« feudális urak zömét nem kártalanította kellő mértékben, odadobva a nagybirtokot a »liberalizmus«, a szabad verseny martalékául. E »mulasztásokat« kellett volna »jóvá tennie« a dualizmus agrárpolitikájának. Tehát : állami agrárpártolás a bankburzsoáziától távolabb álló, tőkehiánnyal és az értékesítés nehézségeivel küzdő nagybirtokosok részére, hogy fejleszthessék a mezőgazdaság termelőerőit, hogy a külföldi piacok elvesztése után biztosíthassák maguknak a monarchia belső piacát, sőt, hogy ott monopolhelyzetre és a monopolárak kialakításának útján is maximális profitra tegyenek szert. Ez az ideológia nemcsupán a nagybirtok konzerválását kívánta a történetírásban, hanem ezzel együtt az »agrárius« nagybirtokos-183 1. m. 19. 1. 184 Az új Magyarország agrárpolitikája. . . 233. 1. 185 Az abszolutizmus földtehermentesítése ... 3. 1. 186 1. m. 2. 1. 18 'I. m. 3. 1.
