Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 399 lődött. Miután a földesúr távol birtokától a császárváros kényelmének133 vonzókörében élt, a jobbágy »nem jut a földesúr, hanem csak az alkalmazottja elé, ez pedig nem veszi észre, hogy a földesúr érdeke a jobbágyéval azonos«. »Az a baj«, — írja Bakáts — hogy a »földesúr nem ismeri már jobbágyait«, így az »hiába tudja hallomásból, hogy ura mennyire szívén viseli sorsát, ha vele nem érintkezhetik«.13 4 Enyhe kísérlet ez arra, hogy a földesúri kizsákmányolást a gazdatisztek nyakába varrja a szerző és felmenteni próbálja alóla az urakat. Ha tehát a jobbágy kiáltóan romló helyzetéről már nem lehet megfeledkezni, akkor e romlásnak semmiképpen ne az úri osztály jobbágyelnyomása legyen az oka. Hiszen »a földesúr érdeke a jobbágyéval azonos«, a baj forrása a gazdatisztek túlkapásaiban keresendő — kívánja megadni kérdésünkre a választ Bakáts István. Ennek a felfogásnak érettebb s egyúttal élesebb formája található azután meg Wellmann Imrénél. Nála a századvégi árutermelő nagybirtok már »kapitalista üzem«135 a »hidegen számító, vállalkozó, nyereségvágyó« földesúr már »igazi kapitalista«13 6 , és ennek megfelelően már a századforduló is »kapitalista törekvés«-eket mutat.13 7 Mi tehát a »patriarchális közösség« felbomlásának oka? Az eddigiekből szükségkép következik : »az absentizmus« s még inkább a gazdálkodásba betörő »kapitalista termelés«.138 Vissza tehát a válság előtti feudalizmus patriarchális közösségének »melegébe«, ahol a »nyereségvágyó«, »igazi kapitalista« földesúr jobbágykizsákmányolása helyett a »jóságos földesúr« »atyai gondoskodás«-a nyújt megbízható oltalmat a jobbágynak. Látható, hogy ennek a felfogásnak kapitalistaellenes jellege csak a feuadalizmus dicséretének és magasztalásának célját szolgálta. Miközben elfelejtett rámutatni a kapitalizmus történelmileg haladó jellegére a feudalizmushoz képest, támadta a tőkés rendet, de nem balról, hanem jobbról, a reakció oldaláról. Ez a történetszemlélet a Horthy-reakció 30-as éveinek sötét Magyarországán a proletárforradalomtól terhes kapitalista jelenből nem előre, hanem vissza, a feudális múltba mutatta az utat.1 TM Azt a feudális rendszert tartotta ideálisnak, amelyből nem törhet elő a szocialista forradalom »reme«. Elsősorban ez a magyarázata annak, hogy több szerző, mint Berlász is, látható megelégedéssel nyugtázta a XVIII. század előtti uradalmi gazdálkodás feudális jellegét,140 azt, hogy ezek az uradalmak »távol álltak a piacra termelő újkori kapitalista nagyüzemektől« ш. Egyenes feltétele volt ez annak, hogy a jobbágyok helyzetéről kedvezően nyilatkozhasson. Elsősorban ez a magyarázata annak is, hogy a sorozat egyetlen példánya sem foglalkozott a kapitalista gazdálkodás kérdéseivel, hogy a »riasztó« polgári forradalom közelségébe sem akartak. 133 Wellmann: Az udvari ember. 301. 1. 134 Bakáts, i. m. 292-293. 1. 135 A gödöllői . . . uradalom gazdálkodása. 4. 1. 136 Uo. 13. 1. 137 1. m. 66. 1. 138 I. m. 98. 1. 139 A feudalizmusnak ez az eszmónyesítése élesen jelentkezik Hajnal István nagyjelentőségű, sok tekintetben pozitív munkásságában. Hajnal »Az osztálytársadalom« c. dolgozatában annak a véleménynek adott kifejezést, liogy »nem a történeti rendiség, hanem az üzletesedő célszerűség hozta az igazi parasztnyomorúságot.« Magyar Művelődéstörténet. V. köt. 184. 1. 140 Természetes, hogy ettől eltekintve a jobbágvrobotra épülő majorgazdálkodás nemcsak а XVIII. századig, hanem mindvégig feudális gazdálkodás maradt. 141 Berlász, i. m. 19-20. 1.
