Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
400 SÁNDOR PÁL \ eljutni a szerzők, aminek következtében mindössze egyetlen tanulmány nyúlt át időben a XIX. század első éveinek vizsgálatáig. Feudális történetfelfogás, amely a tárgyválasztásban és a történelmi korszak kereteinek megválasztásában is szembetűnő volt : ez is hozzátartozott a Magyar Művelődéstörténeti Iskola-működésének jellegzetes vonásaihoz. Ehhez a feudális szemlélethez tapadt hozzá a magyar történetírásra is általában jellemző klerikális színezet. A »Tanulmányok« két példánya foglalkozik is egy közép-, illetőleg egy újabbkori egyházi birtok gazdálkodásával. A magyar agrártörténetre azonban egyébként is jellemző volt bizonyos széles érdeklődés, amellyel az egyházi birtokok gazdálkodásának története felé fordult. Ezek a kiadványok, ha lehet, még célzatosabban hangoztatták az egyház, illetőleg az egyházi földesúr »jobbágyvédő« és »oltalmazó« tevékenységét, -elterjesztve a kizsákmányolásba való belenyugvás békés hangulatát . Eközben az egyházi birtokot igyekeztek a haladás élharcosának feltüntetni. Kalász Elek már említett munkájában arról írt, hogy a XIV. századi szentgotthárdi apátság monostori birtokain, m jobbágyok helyzete általában jobb, mint más egykori birtokon«.142 A jobbágyok szolgálmányai ugyanis, mint írta, »kisebbek is, mint a világi nagybirtokon«.14 3 Ugyanaz a beállítás látható Gerendás Ernőnél is, aki az egyházi birtok jobbágyvédelmét a »tradíciókban« jelölte meg. Gerendás külön kiemelte, hogy »olyan zsarolásoknak, félrevezetéseknek, amilyenek pl. külföldön vagy itthon is egyik-másik földesúr alatt érték a jobbágyokat, nyoma sincs »az általa vizsgált egyházi birtokkerületekben.«14 4 A Szekfű-tanítvány Bojt Lajos pedig, aki a fejérvári őrkanonokság birtokának gazdálkodásáról írt tanulmányt, szintén azt tartja legfontosabbnak, hogy a vizsgált egyházi birtokon a XVIII. század folyamán »a jobbágyság állapota nem volt elnyomott«, »nem volt rossz«.145 Legfeljebb — teszi hozzá — az idegen bérlők zsákmányolták ki a jobbágyokat.14 6 A kapitalista korszak történetébe is átnyúló piarista kusztodiátus gazdaságtörténetében Szentiványi Béla szintén nyomatékkal hangoztatta, hogy »a rend valamiféle formában, de igyekezett mostohább körülmények közt élő 'jobbágyain segíteni«.1 *7 A szerző Szentiványinak egyben legfőbb törekvése volt bizonyítani, »hogy a magyar nemzeti vagyonnak ez a kis darabkája ... a múltban ... nívós haladást képviselt, a jelenben pedig mezőgazdaságunk egyik értéke.«14 8 Meg is írta, hogy ennek hirdetésére bizonyos »felelőtlen hírverések«-kel szemben volt szükség, mivel voltak, akik »az egyházi birtokban .Töncélúságot« láttak és nem akarták »észrevenni a holt kéznek és az élő szenvedő társadalomnak nyújtott állandó áldozatát.«14 9 A világi nagybirtok védelme mellett tehát a magyar agrártörténetírás nem feledkezett meg — kivált 1943-ban nem — a hatalmas papi birtokok iránti hűségnyilatkozatokról sem, nehogy az egyházi földek most is, mint 1919-ben, »rabló kezekbe« jussanak.15 0 A magyar agrártörténet-142 I. m. 49. 1. 143 I. m. 116. 1. 144 1". m. 87, 88, 89. 1. 145 Bojt Lajos: A fejérvári őrkanonokság (eustodiátus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig. Bpest, 1935. 70, 73. 1. 146 I. m. 39. 1. 147 Szentiványi Béla: A piarista kustodiátus gazdaságtörténete. Bpest, 1943. 395. 1. 148 I. m. 4. 1. 149 I. m. 397. 1. 150 I. m. 91. 1.
