Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
390 SlNDOE PÁL századvégi, illetőleg századeleji agrár- és paraszttörténet antifeudális színezetével szemben pedig Szekfű cikke már az imperialista kapitalizmus alapjain álló feudális történetszemlélet teljes előrenyomulásának reakciós fordulatát jelezte. Szekfű a magyar nagybirtok történeti »jogosultságának igazolása« formájában nyilatkozott a latifundiumok fenntartása mellett.8 6 A feudális múlt örökségének legkorhadtabb építményéről — a hitbizományi rendszerről — azt tartotta, hogy »az ilyen kötött, nem magán birtoknak értelme és célja nem vitás, teljesen világos«.8 7 Egy esetleges földreformmal szemben »a nagybirtok mellett«, mint vallotta, »a termés hozamának katasztrofális csökkenése« szól, »mely bekövetkeznék, ha a kitűnően vezetett és felszerelt üzemek atomizáltat-nának.. .«8 8 A nagybirtok védelmének időszerű politikai szempontjaihoz igazította azután Szekfű Gyula a történelmi múlt egyes fejezeteit. A nagybirtok konzerválásának politikai szemlélete a Horthy-korszak jelenében ugyanis a nagybirtok múltjának kedvező beállítását követelte meg a tört (Vet írásban. Ezért színezte át Szekfű a nemzeti függetlenséget századokon át eláruló nagybiri okos osztály sötét arcképét, ezért kerekítette ki ezt a képet a magyar szabadság önzetlen védelmezőjének hamis profiljává. »A török korszak magyar nagybirtokosai gyarapodtak, házasodtak, örököltek«, — ismerte el — »de emellett harcoltak, véreztek, védték ezt a szegény, védtelen országot«.89 Szekfű szerint a magyar nagybirtokos osztály »vérzett legelsősorban«9 0 " a hazáért, »a legmagasabb nemzeti feladat teljesítését« vállalva.1 1 Fentiekből szükségszerűen következett, hogy a cikk szerzője ellenérzését fejezze ki azon »hazai szegénység, alsóbb néposztályok« mozgalmaival szemben, »melyek a nagybirtok megsemmisítése árán könnyűszerrel remélték elérni saját életszínvonaluk lényeges javítását« a 48-as polgári forradalom hajnalán.8 2 Ez a földreformellenes történetszemlélet Szekfűnél csupán múltbavetítése volt annak a politikai felfogásnak, amely az ellenforradalmi korszak jelenében is szemben állt a nagybirtok felosztásának történeti követelményévei, a polgári átalakulás befejezésére irányuló demokratikus törekvésekkel. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a magyar nagybirtoknak ez az éles szellemi fegyverekkel történő védelme — ami Szekfű szavaiból messzehangzóan kicsendült — nemcsak a feudális múltból átmentett középkori birtokmegoszlás helyeslését jelentette. Közvetve annak a magyar imperializmusnak az elfogadásával is egyértelmű volt, amelyik magába olvasztotta és saját alkatrészévé merevítette — egyéb feudális maradványokkal együtt — elsősorban a magyar nagybirtokot. Á magyar nagybirtok ideológiai védelme polgári történetírásunkban — főként annak szellemtörténeti iskolájánál — éppen annyira nem választható el a magyar imperializmus szellemi kiszolgálásától, mint amennyire a magyar nagybirtokos osztály sem volt elválasztható a magyarországi finánctőkétől. A nagybirtok vörös fonálként végighúzódó magasztalása az ellenforradalmi 8»I. m. 311. 1. 87 I. m. 305. 1. 88 1. m. 314. 1. f9 I. m. 309. 1. 90 Uo. ^ 91 1. m. 310. 1. »A nagybirtok a XVIII. században is a nemzet produktív életének szinte egyetlen alapja volt« — írja Szekfű. 312. 1. »aï. m. 313. 1.
