Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
A MAGYAR AGRÁR- Kb PARASZTTÖRTÉNET POLGÁRI IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 375 képet adott a magyar mezőgazdaság fejlődéséről a feudalizmus századain át. Munkájából ugyanakkor, sokféle korlátozottsággal ugyan, de kitűnt a liberális polgári történetszemlélet alapmotívuma, amely a mezőgazdaság tőkés fejlődésének méltatásában, a tőkés kizsákmányolás viszonylag leplezetlen hirdetésében jutott kifejezésre.8 A Wenzel könyvével későn születő polgári agrártörténet kritikai vizsgálatánál csupán a jellegzetes és egyben fontosabb szerzők, illetőleg munkák jellemzésére szorítkozunk. így a továbbiakban a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle működésének jelentőségére kell röviden — éppen agrártörténeti szempontból — kitérnünk.9 Az 1894. év ugyanis — a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle megalapításával — újabb állomása lett a magyar polgári gazdaság- és főként agrártörténet fejlődésének. A Szemle pozitív jelentősége abban áll, hogy közölt tanulmányaival és sokszor értékes anyagközléseivel a gazdaságtörténeti tények nagy tömegét tárta fel — igaz, hogy többnyire a feudális korszak XVI—XVIII. századaira leszűkítve —, de ezzel mégis olyan előmunkálatot végzett, amely nélkülözhetetlen volt a történetírás számára, és amellyel az addigi történetírás adósa maradt a magyar történettudománynak. »A történetírás... kellő dokumentumok nélkül többé-kevésbbé fikczió«, hirdette a Szemle.10 Rá fogunk mutatni arra, hogy ez a pozitívum egyben milyen negatívumnak vált forrásává. Jelenleg azonban néhány kiragadott példával kívánjuk igazolni a Szemle működésének, a polgári agrártörténetírás fejlesztésére gyakorolt hatását. A folyóiratnak agrártörténeti tanulmányai, anyagfeltáró közleményei nélkülözhetetlen részét képezik a magyar mezőgazdaság és a magyarországi jobbágyság feudális múltja történetének, általában a XVI—XVIII. századra vonatkozóan. Először is értékes anyagot tartalmaznak a nagybirtok XVI— XVII., egyes esetekben XVIII. századi gazdálkodásáról, a majorsági gazdálkodásról. Ezekből a közleményekből nem egyszer finom részletességgel rajzolódnak ki a majorsági gazdálkodás termelőerői az adott időszakban.11 A folyóiratnak ilyen közleményei, ha a későbbi agrár- és paraszttörténetirodalom valamelyest merített is anyagából, még távolról sincsenek kellően kiaknázva. Hangsúlyozzuk, hogy ezeknek a közleményeknek alapján a XVI—XVII. századi nagybirtok képét nem kis mértékben másként kell magunk elé képzelni, mint ahogy ezt a későbbi szakirodalom beállította. A nagybirtokok nagy többségén már a XVI—XVII. században is jelentékenyebb árutermelés, súlyosabb jobbágykizsákmányolás, jelentősebb jobbágykisajátítás folyt, mint ahogy erről a 30-as évek agrártörténeti irodalmának legtöbb szerzője beszélt , ha ugyan a jobbágykizsákmányolást egyáltalán szóvá tették.12 8 V. ö. : I. m. 407. 1. 9 A MGTSz. értékes működéséről lásd: Berlász Jenő: A magyar gazdaság- és társadalomtörténetírás kialakulása c. (Bpest, 1943. 8. 1.) leirójellegű, elvi kérdéseket nem érintő összefoglalását. 10 MGTSz. 1894. 2. 11 Lásd pl. MGTSz. 1894. 270-272, 245. stb. 1. 12 V. ö. pl. Berlász Jenő: A Thurzé-birtokok a XVII. század első harmadában különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Bpest, 1936. vagy Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. sz. első felében. Bpest, 1934. Mindkét szerző a vizsgált uradalmak esetében, de anyagukon túlmenően, általános vonatkozásban is a jobbágyság terhelését ós kezdődő kisajátítását láthatóan csökkenteni igyekszik. S*
