Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
376 SA N DOK HAI. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle sokszor szűkszavú, száraz adatközlései e tekintetben közelebb állnak a valósághoz, mint a közleményekből csak hellyel-közzel merítő későbbi agrártörténeti munkák szerzőinek állításai.13 Különösen hangsúlyozni kell ezt az esetben, amikor éppen a Szemle szolgáltatja a legértékesebb adatokat a fokozódó jobbágy terhekről és a meginduló jobbágykisa)átitás méreteiből a XVII. században. Ebben a vonatkozásban a folyóirat igen gazdag anyagot tartalmaz.14 Ezek az anyagfeltáró közlemények adták meg egyben a tárgyi alapot ahhoz, hogy fény derüljön a XVII. századi mezőgazdasági árutermelés egyik döntő fontosságú kérdésére : a munkaerő kérdésére. A Szemle ugyanis a jobbágyok kezdődő kisajátításáról szóló közleményei mellett főként a földdel való ellátás különböző formáiról (pl. pusztatelkek benépesítése) említ számos esetet.15 A polgári történetírásban pedig -éppen nem véletlenül — csupán ez utóbbi esetekre való hivatkozásokat talál hatjuk meg. Emögött az a szándék húzódott meg, mint erre a továbbiakban részletesen kitérünk, hogy a polgári irodalom lehetőség szerint kedvező színben akarta feltüntetni a magyarországi jobbágyság helyzetét és a kezdődő, de mégis fontos szerepet játszó kisajátítás tendenciájának elhallgatásával a telepítés, a földesúri föld munkaerővel való ellátásának ellentétes tendenciáját emelte ki.1 6 A marxista magyar gazdaságtörténet azonban az adatok helyes értékelése alapján rámutatott arra, hogy a két tendencia ellentéte azoknak a módszereknek az ellentétét fejezi ki, ahogyan a feudális gazdálkodásban és a tőkés gazdálkodásban a terméktöbbletre szert tesznek : a feudalizmusban ez a termelőnek földdel való ellátásán — a kapitalizmusban a földtől való megfosztásán alapul.1 7 Eszerint a XVII. század olyan átmeneti időszak a hazai majorgazdálkodás fejlődésében, amikor a munkaerő megkötésének, a jobbágy földdel való ellátásának uralkodó szerepe mellett már a tőkés fejlődésre jellemző kisajátítás tendenciája is jelentkezik. Fentiekből következik, hogy a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle agrártörténeti tanulmányainak és közleményeinek nem kis szerepe van a XVII. századi magyar mezőgazdaságtörténet fő mozzanatainak megismertetésében, illetőleg anyaggal való gazdag dokumentálásában. Az általa közzétett anyag alapján vált nagymértékben lehetővé a feudális árutermelő gazdaság XVII. századi jellemzése ; annak megállapítása, hogy ezidőtájt a jobbágytelken alapuló gazdálkodás átfejlőclőben volt az uradalmi gazdálkodás formájába. A majorsági gazdálkodás, amely a fejlődés meghatározott szakaszától az árutermelő magyar nagybirtok feudális gazdálkodására jellemző típusos forma volt : ezt a tényt legelőször éppen a Szemle közleményei dokumentálták, ha a fejlődés útját a szerzők akkor nem is ismerték fel. 13 Lásd : Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez e. kiadványsorozatot. Szerk. : Domanovszky Sándor. Különösen Szabó István : Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bpest, 1948. 14 Csak utalásképpen jelöljük meg azokat a helyeket, amelyok a jobbágyság súlyosbodó kizsákmányolására és terjedő kisajátítására vonatkoznak, többnyire a XVII. században: 1897. 241, 470, 1904. 142, 1901.269-270, 1894. 317, 1898. 97, 1900. 328, 1902. 473, 1899. 235, 1901. 117, 123, 271. 1894. 317-318, 149. stb. 1. 15 így pl. 1905. 304, 1899. 324, 132. 1901. 223, 116. 1898. 149-150, 155. stb. 1. 19 E felfogás legélesebb formájára lásd Szabó István id. munkáját 193, 195, 197. stb. 1. 17 V. ö. : Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bpest, 1952. 47-48. 1.
