Századok – 1954
Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317
326 P. N. TRETYAKOV patriarchátusra.8 Éz a hipotézis azon a helytelen elképzelésen alapul, hogy a nyelv felépítmény, és így semmi köze az igazi történelemhez. Ennek alapján sehogy sem lehet megmagyarázni, hogy állattenyésztést és kezdetleges földművelést űző törzsek egyes esetekben a matriarchátusról a patriarchátusra áttérve miért váltak volna indoeurópaiakká, más esetekben viszont,ugyanolyan társadalmi-gazdasági változások mellett, finnugorok, törökök vagy más nem-indoeurópai törzsek maradtak vagy azokká váltak volna. Nyilvánvalóan nem a patriarchális állattenyésztő-földművelő rendszerről, mint olyanról van szó, hanem arról, hogy Európában az i. e. harmadik évezredben az élenjáró és hatalmas indoeurópai centrumból terjedtek el a kultúra új vívmányai, amelyek új vonásokat hívtak életre a társadalmi rendben. És éppen ez volt a kedvező feltétel ahhoz, hogy az indoeurópai nyelv egyidejűleg elterjedjen és győzelmet arasson más nyelvek felett. Az Európában széttelepült régi indoeurópai törzsek nyelve természetesen számos dialektusra bomlott. Az ősközösségi rendszerben, amikor az egyes törzsek közötti kapcsolat még nagyon gyenge volt és a széttelepülő törzsek felaprózódtak és széttelepültek, szükségszerűen új dialektusoknak kellett létrejönniük. Engels az irokézekről szólva rámutatott arra, hogy minden egyes törzsüknek megvolt a maga nyelvjárása és törzsek bomlása következtében új törzsek és új nyelvjárások keletkeztek«.9 így állt a helyzet Európában a »kőkorszakban«. A későbbiek során a nyelvjárási különbségek nyilván méginkább elmélyültek. Az indoeurópai nyelv egyes dialektusai kezdtek önálló indoeurópai nyelvekké alakulni. Ézek közül az egyik nyelvben olyan elemek kezdtek lassanként összegyűlni, amelyek a szláv nyelvekre jellemzőek és amelyek a többi indoeurópai nyelvtől — a germántól, tráktól, iránitól, stb. — megkülönböztetik. Legkésőbb kezdtek elkülönülni egymástól a szláv és a lett-litván (balti) nyelvek. A szlávok régi indoeurópai őseit az • indoeurópai közösség bomlása idején protoszlávoknak vagy baltoszlávoknak kell neveznünk. A szovjet archeológusok többségének véleménye szerint a legrégibb protoszlávok, ill. baltoszlávok az indoeurópai törzseknek abból a csoportjából kerültek ki, amelyik az i. e. harmadik évezredben Közép- és Kelet-Európa jelentős részét lakta. Ez a terület magában foglalta nyugaton a Visztula medencéjét és a Visztula és Odera közti területet, keleten pedig a Dnyeper középső folyásának jobbpartját. Ezeket a »zsinóros kerámiáról« elnevezett állattenyésztő-földművelő törzseket az archeológusok számos temetkezési helyről ismerik. Sírjaikban sajátos, főként gömbölyűfenekű agyagedények, kőbalták és más tárgyak találhatók. Közülük több törzs elhamvasztotta halottait. Ez a szokás számos évszázadon keresztül a szlávok pogány vallási hiedelmeinek egyik legjellemzőbb vonása volt. Feltevésünk szerint ezek a 8 E. Ю. К p и ч e в с к и й : Индоевропейский вопрос, археологически разрешенный (Az archeológia által megoldott indoeurópai kérdés). »Известия ГАИМК«. 100. f. 1934. ; M. И. Артамонов: Археологические теории происхождения индоевропейцев в свете учения Н. Я. Mappa (Az indoeurópaiak eredetének archeológiai elméletei N. J. Marr műveinek fényénél). »Вестник Ленинградского университета«. 1917. 2. sz. ; А. Д. Удальцов: Теоретические основы этногонистских исследовании (Az etnogenetikai kutatások elméleti alapjai). »Известия АН СССР« Történettudományi és filozófiai sorozat, 1. köt. 1944. 6. sz. ; U. ő. К вопросу о происхождении индо европейцев (Az indoeurópaiak eredetének kérdéséhez). »Краткая сообщения Института этнографии«, 1Ö46. 1. sz. 9 Engels: A család, magántulajdon és az állam eredete. Bpest, Szikra, 1949. 93. 1.
