Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
18 VÁKKONYI ÁGNES nyomott népek szabadságküzdelme, s a most hátráló, de még mindig jelentős hatalmat képviselő és kiszámíthatatlan támadási lehetőséggel rendelkező török birodalom. Erdély nemcsak területileg jelentett határt a Habsburgtörekvésekben ; a birodalom legkeletibb tartományának biztos bázissá való kiépítése azt eredményezheti, hogy örökre zárókövet tesznek a magyar szabadságküzdelmek hagyományos forrására és ugyanakkor erős katonai támaszpontot építenek ki a török esetleges támadásaival szemben. Lotharingiai Károly csapatainak bevonulása és a megvesztegetett Teleki Mihály közreműködésével létrehozott balázsfalvi egyezmény után Erdély katonai megszállása befejezett ténnyé vált.4 Ezzel olyan éket vert Bécs Erdély megnyitott kapujába, mely lehetetlenné tette, hogy akár a főnemesség meglehetősen fáradthangú ugyan, de kezdetben igen szorgalmas tiltakozása, akár Thököly gyors és meglepetésszerű betörése, s vele együtt a török próbálkozások becsukhassák előtte azt. Háborús lekötöttsége és az a jelentős politikai szerep, melyet Erdélynek távolabbi terveiben szánt, arra késztették a császári udvart, hogy a diplomácia sima útvesztőin láncolja magához ezt az országot, melynek »leigázása nélkül Magyarhont fékentartani nem lehet.«5 I. Apafi Mihály halála után (1690 április) bár nyíltan nem vallja be, megteszi az első óvatos, de annál határozottabb lépéseket a fejedelemség megszüntetésére. A Diploma Leopoldinum-ma,l (1691. december 4.) még a műveltségével ós képzettségével a szűklátókörű. erdélyi főnemességen messze felülemelkedő Bethlen Miklós is biztosítottnak véli Erdély alkotmányát és az ország törvényeinek megtartását. Vagyoni és társadalmi súlyának következtében az országot vezető, de a maga érdekein túl nem néző főnemesség nem látja meg, hogy Bécs ezzel biztosította az állandó berendezkedést és azt, hogy rövid idő során tartománnyá tegye az erdélyi fejedelemséget. A császári ház az állandó berendezkedés érdekében igyekszik a maga számára megnyerni és az udvar engedelmes híveivé tenni Erdély politikai vezetőjét, a főnemességet. A gyermek II. Apafi Mihály nagykorúságáig felállított Guberniummal látszólagos önkormányzatot biztosít. A magas hivatalba helyezetteket kitüntetésekkel kötelezi feltétlen hűségre az uralkodó iránt. Az erdélyi főnemesség mohó örömmel kap az új helyzetben a fiskális birtokok és regálék bérletein, melyeket az udvar részben zavaros pénzügyi viszonyaira való tekintettel, részben pedig a főnemesség megnyerése érdekében az első években biztosított számukra.6 Ez a főnemesség nem képes, dé nem is igyekszik átlátni azon a színes fátyolon, melyet Bécs tisztségekből, kitüntetésekből szőtt a szeme elé. A vagyonszerzés soha vissza nem térő idejének tartja ezeket az esztendőket és belemerül az árendák erkölcstelen kihasználásának, adás-vételének az ország erejét bomlasztó üzelmeibe. A Habsburgok pedig ezalatt biztos kézzel készítik a vermet, amelybe Erdélynek évszázados küzdelmeivel kivívott és féltve őrzött szabadságát fogják eltemetni. 4 A katonai megszállás Erdély védelmének a főiíemesség részéről történt elhanyagolása következtében vált lehetségessé. A várak és városok önként megnyitották kapuikat, egyedül Brassó szegült ellene. 6 Kővári, i. m. 210. 1. 6 Sinkovics István: Az erdélyi kamara jövedelmek a Habsburg uralom kezdetén. Domanovszky Emlékkönyv. Bpest, 1937, 540. 1.; u. a. : Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága; A gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Bpest, 1937. 178. 1.
