Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

Л KÂKÔCZl-SZABADSÀGHAilC KIBONTAKOZÁSA ERDÉLYBEN 19 Az AlvinczianaResolutio utolsó cikkelye már jelzi, hogy az udvar vallás­politikája eltér a százados erdélyi hagyománytól : megerősíti s mintegy előnyben részesíti az erdélyi három bevett vallással szemben a katolikus vallást. A magyar művelődés végvárai ; a kollégiumok, iskolák ellen indul támadás. A kolozsvári református és unitárius templomot a kollégiummal át kell adni a katolikusoknak. A fehérvári Báthory-templomot is kiveszik a reformátusok kezéből. Egyházi célokrfo visszaváltják Kolozsmonoetort. A kato­likusok a császár kegyes beleegyezésével mindenfelé templomokat építhetnek. Az igazságosság, méltányosság hangoztatásával történik mindez, de a valódi cél az, hogy lefoglalják az ausztriai ház ideológiai előharcosai számára az iskolákat és szószékeket, a XVII. századnak azokat az erősségeit, ahonnan a szó és írás fegyverével a lakosság széles tömegeit lehet irányítani.7 Ebben az óvatos és leplezett — bár határozott célkitűzéseitől soha el nem térő — császári politikában a 90-es évek második felében igen szembetűnő és jól felmérhető fordulat állt be. A változást a külpolitikai események hozták meg. A nyugati háború befejezése után közeledik a török békekötés ideje is. Ausztria helyzete megerősödik, politikai tekintélye növekszik, már nincsen szüksége az előző évek diplomatikus módszereire, hogy valódi célját elérje. Viszont most fontossá válik, hogy birodalma .határát biztosítsa, hódításait védje, s valóban számottevő katonai támaszponttá építse ki Erdélyt. Ugyan­ekkor a háború költségei következtében katasztrofálissá vált pénzügyi zava­rain csak úgy tud segíteni, ha jövedelmeit növeli, igyekszik a meghódított országok gazdasági erőforrásait felkutatni és minél inkább kihasználni. Erdély katonai bázissá való kiépítése és gazdasági kiaknázása az a cél, melynek érde­kében Bécs most már nyíltan és gyors ütemben felszámolja Erdély látszólagos szabadságát, névleges kiváltságait. Az erdélyi főnemesség felfigyel erre a változásra, de olyan véletlen ese­ményhez fűzi, mint a lugosi veszedelemben elesett Veteráni császári tábornok halála. A kortársak által méltányosnak mondott, katonái között szigorú fe­gyelmet tartó parancsnok halála után a császár 1696. április 29-én Rabutin de Bussy grófot nevezte ki Erdély hadiparancsnokának. Az újonnan kineve­zett parancsnok mögött kétes politikai mult állt. Fiatal korában a Habsburgok ellen harcolt , de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy később, mikor zava­ros ügyei miatt hazájából menekülnie kellett, ne álljon Bécs szolgálatába. Az udvar most azzal a hátsó gondolattal küldte a francia ügyekben járatos grófot Erdélybe, hogy innen, a birodalom legkeletibb tartományából tartsa szemmel a francia udvar portai követeit. Rabutin erőszakos ember volt, akit rossz egészségi állapota csak keményebbé, kíméletlenebbé tett. Beköszöntő szavai nem sok jóval biztatták a Gubernium tagjait. »Úgy viseljük magunkat, hogy ő bizony akármelyikünknek elütteti a fejét, osztán megírja a császárnak, hogy ha rosszul cselekedte, üttese el a császár az ő fejét is.« »Az erdélyi ura­kat zaboláról itatá« — írja működéséről a császárhű Cserei. Az erdélyiek nem látják Rabutin mögött a bécsi udvart, s mintegy a maguk felelősségét kisebbítik azzal, hogy a császári generáli. hatalmi túlkapásait okolják Erdély szabadságának elvesztéséért.8 П. Apafi Mihályt még ebben az évben Bécsbe rendelik. A fiatal fejedelem 'Kővári VI. köt. 18. 1. ; Cserei 284-286. 1. 8 Sinkovics, i. m. 628. 1. ; Bethlen Önéletírása II. köt. 142 ;• 151 — 162 ; 165. 1. ; Cserei 257. 1. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom