Századok – 1954

Szemle - Magyar Május Elsejék (Ism.: Lukács Lajos) 222

224 •SZEMLE között zajlottak le. A szerző lényegében ezek figyelmen kivül hagyásával vág bele egyenesen 1890. május 1. tárgyalásába. (7. és köv. 1.) Vagy utalhatunk az 1897-es és 98-as május elsejékre, a Bánffy-korszakban, melyekre vonatkozóan a szerző szintén adós maradt a történelmi körülmények megfelelő elemzésével, illetve a május elsejéknek azokkal való összefüggései feltárásával (16 — 17. 1.). Hasonlóképpen az 1906—1910 közötti május elsejék történetének vázolásánál hiányolható a történeti összefüggés, annak bemutatása, hogy mit jelentett az uralkodóval lepaktált koalíciós kormányzat uralma a munkásosztály számára és ez hogyan hatott ki a május elsejék megünneplésére (25 — 28. 1.). A Horthy-fasizmus idején lezajlott május elsejei ünnepségek, tüntetések kapcsán is felvethető több esetben a megfelelő történelmi körülmények vázolásának a hiánya. (Pl. az 1921. 1922. évi május elsejei tüntetések kapcsán.) A félszabadulás utáni rész május elsejei ünnepségeinek tárgyalásánál is hiányolható, hogy a szerző nem mutatja meg kellőképpen az , egyes május elsejék konkrét összefüggéseit az adott politikai küzdelmekkel. Általánosságokban ugyan itt is szó van a május elsejék történelmi körülményeiről, de hiányolható annak elemzése, mit jelentettek évről-évre a május elsejék a Kommunista Párt tömegbefolyásának fokozódása, a szociáldemokrata párt elszigetelődése szempontjából, hogyan követte évről-évre egyre több szociáldenjokrata és pártonkívüli munkás a Kommunista Párt hívó szavát és hogyan állt ki annak iránytmutató programmja mellett, hogyan váltak a május elsejék a harcos munkásegység kialakulásának világos példáivá. A magyar május elsejék nemzetközi összefüggéseinek bemutatására az előtanulmány jelentős súlyt helyez és ez a történeti előadást gazdagítja. De feltétlenül vitatható az a módszer, ahogy a szerző a nemzetközi összefüggések bemutatására törekszik. Különösen hibásnak tartható a magyar május elsejéknek az orosz, illetve a nemzetközi munkásmozgalommal való szimpla összevetési módszere. A szerző évről-évre kronológiai sorrendben elénk tárja, mi történt május 1-ón Magyarországon és mi történt Oroszországban. De az eseményeknek puszta időrendi felsorolása ós párhuzamba állítása nem mond sokat, nem érteti meg a problémák belső összefüggéseit, nem ad kellő magyarázatot a magyar és az orosz május elsejék hasonlóságára, vagy éppen különb, sógeire, egymásrahatására. Nem követett volna el a szerző erőszakot a történeti időrendiségen, ha az orosz munkásmozgalom egy-egy fejlődési szakaszába beleágyazvaösszefüggően tárgyalta volna az oroszországi május elsejéket, így mindjárt világosabbá váltak volna azok a konkrét történelmi körülmények, melyek meghatározták az orosz május elsejék sajátosságait, illetve eltéréseit a magyar május elsejéktől. Hiányolható, hogy a szerző csak igen elnagyoltan, hiányosan foglalkozik a magyar munkásmozgalom, a magyar május elsejék ós a német, osztrák munkásmozgalom kapcsolatával, összefüggéseivel és éppen ennek következtében az orosz munkásmozgalommal foglalkozó részek eltúlzott terjedelműnek hatnak, melyet az idézetek sorozata még inkább fokoz. Az előtanulmány feldolgozási módszerével kapcsolatosan utalhatunk arra, hogy a problémák elvi kifejtését megnehezíti a május elsejéknek mechanikus-kronologikus tárgyalási módja. Ennek következtében az előtanulmányban elkerülhetetlenül ismétlődésekkel, egészen azonos típusú jelenségek sorozatával találkozunk. A »MagyarMájus Elsejék«ben fellelhető hiányosságok is teljes mértékben igazolják, hogy történetírásunkban le kell küzdeni a sematikus ábrázolási mód maradványait. Ehhez igen nagy segítséget nyújtanak Pártunknak 1953 júniusi és októberi határozatai, melyek a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazására nyújtanak világos példát ós egyben felhívják a figyelmet arra, hogy történelmünk tanulmányozásából küszöböljünk ki mindenfajta dogmatizmust, szőrszálhasogatást, felesleges idézgetést, törekedjünk klasszikusaink tanításainak szellemében feltárni a magyar történeti fejlődés sajátosságait, bonyolult menetét. Ezeknek a feladatoknak csak akkor tudunk valóban megfelelni, ha a történeti irodalmunkban jelentkező hiányosságainkat az egész történettudományi közvélemény elé tárjuk, megvitatjuk és megkeressük a hibák kijavításának az útját. A Századok kibővített szerkesztőbizottsági ülései 1953. november és december hónapjaiban igen értékes hozzájárulást jelentettek e téren, hogy történész frontunk Pártunk határozatainak szellemében oldja meg feladatait. E megbeszéléseken, mind a bevezető referátumban, mind a hozzászólásokban és vita-zárszóban egyaránt kihangsúlyozták egyik legfontosabb feladatként az - elvi elmélyültség fokozását. Felhívták a figyelmet a történeti események sematikus ábrázolásának és az egyszerű tényközlő, empirikus módszernek veszélyeire, melynek leküzdése előrehaladásunk egyik fontos követelménye. Mindezekkel a problémákkal a »Magyar Május Elsejék« hiányosságaival kapcsolatban éppen azért szólunk, mert ilyen jellegű hibák a jelen szakaszban történész frontunkon általában fellelhetők. Ezen módszerbeni hiányosságok feltárása — úgy gondoljuk — hozzásegíthet ahhoz, hogy egész történettudományi frontunkon a sematikus