Századok – 1954

Szemle - Sopron és környéke műemlékei (Ism.: Berkovits Ilona) 225

SZEMLE 225 ábrázolási módszerek egyre inkább kiküszöbölődjenek. Ez is egyik lényeges feltétele annak, hogy történettudományunk közelebb kerüljön dolgozó népünkhöz, eredményesebben elégíthesse ki a növekvő történelmi érdeklődést, sikeresebben támogathassa a társadalom átalakításáért folytatott küzdelmünket. LTTKÁCS LAJOS SOPRON ÉS KÖRNYÉKE MŰEMLÉKEI írták: Csatkai Endre, Dercsényi Dezső, Entz Oéza, Cerő László, Héjj Miklós, Mollay Károly, Radnóti Aladár. Az előszót írta Fdlep Lajos, (Budapest, Akadémiai kiadó, 1953. 581 1. 561 kép. 2 ') Sopron ós környéke műemlékei a »Magyarország műemléki topográfiája« o. sorozat II. köteteként jelent meg. A többévtizedes mulasztások pótlására törekvő sorozatnak az a feladata, hogy részletes és leíró feldolgozását, és nyilvántartását adja hazánk részben ismert, részben még feldolgozatlan s nem ismert műemlékeinek. A soiozat most megjelent második kötete Sopron ós környéke régi művészetének igen értékes műemlékeit tárja fel. Jórészt Csatkai Endre sokévtizedes nagyszorgalmú gyűjtőmunkájának eredménye ez a kötet. Az ő munkáját egészítik ki DeresónyÍ" Dezső, Entz Géza, Gerő László, Héjj Miklós, Mollay Károly és Radnóti Aladár leírásai, illetőleg bevezető tanulmányai. A topográfiák művészettörténetírásunk számára nélkülözhetetlen források : alapvető fontosságuk van egy-egy város, vidék, táj kultúrájának, művészeti hagyományainak megismerése, és ezen keresztül egész művószettörténetírásunk számára. Sopron ós környéke egyaránt gazdag műemlékekben. Sopron város történetében az egyházi és világi építészet párhuzamosan fejlődik. A kora Árpádkori királyi vár körül kialakult mezővárosban a XII. század végén már több templom áll. Sopronban a XIII. században városfalakat, várostornyokat, erődítményeket építenek. Ez időben :kezdődik a románkori Szt. Mihály plébániatemplom gótikus átépítése ós fentmaradtak gótikus világi házépítkezések maradványai is. Az árutermeléssel erősödik a kézműves ipar, a polgárság gazdagodik, a város fokozatosan szépül. Az oklevelekben egyre több helyi művész, építőmester, kőfaragó, festő, ötvös neve található ; kovács- és lakatoscéhek alakulásával fejlődik a vasművesség művészi ipara, fejlődik az iparművészet. A XVII. században tűz pusztítja a várost, a középkori épületek nagyrésze megsemmisül. A vagyonosodé polgárság ezutáni építkezéseivel nyerte a belváros mai bárok jellegét. Sopron környékének művészete is elvétve őriz középkori művészeti emlékeket, így az árpási, a balfi, a soproahorpácsi templomokat, a Hidegség freskóit. A környéken a XVÍI—XVIII. században épül a kisebb-nagyobb falusi templomok jórésze, s a XVIII. században készülnek az Eszterházyak, Széchenyiek kastélyai, a pompázó »magyar Verszália« Eszterházán és a nagycenki s a sopronhorpácsi Széchenyikastély. Sopron és környékének jelentős régi művészeti emlékeit, — mint már mondottuk — Csatkai Endre többévtizedes szorgalmas munkájával gyűjtötte össze és dolgozta fel. Gyűjtőmunkájának értéke rendkívül becses : a már ismert műemlékek mellett tömegesen ír le ismeretleneket. Új művészeti emlékek ismertetésével gazdagítja e vidék művészetének és kultúrájának megismerését. De bármennyire jelentős a gyűjtött anyag bősége, az egymástól gyakran sok-sok kilométerre fekvő anyag feldolgozásának módja, egységes fölépítésének a rendje sem lehet közömbös a művészettörténet számára. S így korántsem jelenti a munka értékének csökkenését, ha gyöngeségeinek részletezésével is foglalkozunk. A kötet nagy hányadát kitevő leíró részben, helyrajzi keretben, helységek, utcák, terek sorrendjében helyrajzi, topografikus leírását adja a monumentális építészeti emlékeknek, s az ezzel kapcsolatos ingó emlékeknek, műkincseknek. Az építészeti emlékeknek, így templomoknak, városi lakóházak történetének, majd külsejének részletes leírása után annak belső berendezése, majd a benne lévő emlékek, műkincsek rövidebb ismertetése, lajstroma következik. E mellett feldolgozza a kötet az öaá'ló szobrászati emlékeket, s így a sírköveket is. Az efajta módszer természetéből következik, hogy a mű, jellegét tekintve tulsjdonképen helytörténeti monográfia, ahol az építészeti emlékek leírása dominál, míg az önálló művészeti emlékek; a festmények, a plasztikai alkotások, az ötvösművek ós az egyéb iparművészeti tárgyak, feldolgozásuk arányában, mostoha sorsra kerültek. Akár részletező leírásukban, akár kurta lajstromozásukban, alig kerül sor az emlékek művészi értékelésére. 15 Századok