Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196

210 .. ШНЛП, ROLLER A jobbágyszökésnek azonban sokféle magyarázata van. Meg kellene például vitatnunk azt a vonatkozást is, hogy miért szöktek a parasztok Munténiából Erdélybe vagy Moldovába, és fordítva. Sokszor előfordul parasztok szökése Munténiából és OlténiábóJ Bulgáriába, még Konstantinápolyhoz közel eső vidékre is, mely a román országokat elnyomó török birodalom központja volt. A parasztok szökésének iránya nem volt véletlen. A parasztok rendszerint azok felé a központok felé igyekeztek, ahol élesebb harcok voltak az elnyomók ellen, ahol a jobbágysorstól való menekvésre, a felszabadulásra lehetőségek nyíltak. Ez magyarázza, hogy miért igyekeztek a parasztok gyakran a Dnyeperhez, a kozákokhoz. A kozák szervezkedés egyidőre kiszabadult a központi hatalom ellenőrzése alól. A szökött parasztok azért mentek oda, mivel abban az időben ott viszonylag szabadabb élet volt, mivel látták, hogy a kozákok ereje segíti a török elleni függetlenségi harcukat, melyhez a parasztok a jobbágyság alól való felszabadulás reménységét kapcsolták. A parasztok azért is igyekeztek Oroszországba, mivel Oroszországban látták azt az erőt, mely a román országokat leigázó törökök elleni harcot folytatja. A parasztok szökése történelmünk folyamán különböző vonatkozásokat, különböző jelleget vett fel ós különböző visszhangokat keltett. Ezt a problémát érdemes tanulmányozni. Hozzásegítene, hogy ne topogjunk egy helyben ennek a kérdésnek a tekintetében s hogy tisztábban lássuk, hogyan növekedtek általában azok a társadalmi erők, melyek ebben a korban a felszámolásra ítélt osztályokat támadták s hegy ebben a keretben milyen szerepe volt a parasztság harcának, e harc különböző formáinak. Objektivista hibák vannak a kultúra kérdéseit tárgyaló fejezetekben. A tankönyv elején helyesen van általában meghatározva a kultúra, a népművészet, a népi irodalom, a folklór stb. szerepe ós ezzel kellett volna összehangolni a többi fejezetet, mely a XVI., XVII. és XVHI. stb. század kulturális problémáit tárgyalja. A romái országok konkrét viszonyaihoz kellett volna alkalmazni a helyes elveket, Nem tettük. Ezért nem világlik ki a haladó eszmék szerepe a román országok történeti fejlődésében. Még használják a tanszékeken a Román Népköztársaság történetének azt a programmját, mely néhány éve készült a felsőoktatás számára. Ezt a programmot még nem módosították Sztálin elvtárs műveinek és az utóbbi években megjelent pártdokumentumoknak megfelelően. Ez komoly hiba és súlyos elmaradásra mutat. A kritika fegyverének használatában tanúsított bátortalanság megmutatkozott P. Constantinescu-Ia^i akadémikus »Tömegszervezetek« c., 1952-ben megjelent munkájával kapcsolatban. Ez a munka egy sor felolvasásról számol be, melyeket a Román Népköztársaság Akadémiája Történeti Osztályán tartottak. Értékes bibliográfiai adatokat is tartalmaz. De a munkában komoly hibák vannak. Ideológiai színvonala nem megfelelő. A tömegszervezetek működését elszakítja a kor társadalmi-politikai mozgalmaitól. A szerző néha elfelejti, hogy a tömegszervezetek létrejöttét a Kommunista Párt kezdeményezte ós azokat vezette s egyes problémákat úgy mutat be, hogy azt lehet hinni, mintha a tömegszervezeteknek vezetőszerepe lett volna, ami téves ós nem felel meg a valóságnak. Sajtónk, a szakfolyóiratok, a kérdéseket vitató törtónetkutatók nem segítettek, nem foglaltak el nyilvánosan kritikai álláspontot. Kritikával és önkritikával kell elemeznünk történeti folyóirataink tartalmát, mely nem áll kielégítő színvonalon. A »Studii çi Cercetári de Istorie Veclie« c. folyóiratnak nem sikerült ókori történeti folyóirattá válnia. Továbbra is olyan folyóirat maradt, mely dokumentációs tényanyagot közöl, igen kevés általánosítással. A »Studii Revistä de Istorie Filosofie« c. folyóirat még nem az a harcos orgánum, amelyik alkotó módon mozdítaná elő a tudományos gondolkodást a történettudomány terén, amelyik bátran vitatná a történeti problémákat. A jeleutős történeti problémák még nem jutnak elvi általánosításra a folyóiratban. A folyóirat tematikája nem tükrözi a szocializmus építéséért folyó harc legidőszerűbb problémáit. A folyóirat egyes számai sem problémák, sem színvonal tekintetében nem egyenlő értékűek. Igen ritkán közöl általános jellegű cikkeket, melyek magas elméleti színvonalon tárgyalnának megvilágításra váró problémákat. A folyóirat el nem mélyült cikkeket (S. Stirbu) és a problémákat felületesen tárgyaló cikkeket (V. Maciu) stb. közölt. A történeti folyóiratokra különösen nagy feladatok hárulnak. Széleskörű kritikai vitákat kell kezdeményezniük. A »Studii« folyóiratnak ahhoz, hogy hivatását betöltse, rendszeresen helyet kell adnia hasábjain történeti, főként új ós legújabbkori történeti problémák megvitatására. Kritikai és bibliográfiai rovatot kell nyitni, több kritikai ismertetést kell közölni, főleg magasabb színvonalon. A Történeti Intézet igazgatóságának és az osztályok vezetőinek segíteniük kell a munkaközösségek tagjait, főleg a fiatal kutatókat, hogy a »Studii« folyóiratot saját