Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196
« A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETKUTATÁSÁNAK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA 211 orgánumuknak tekintsék, olyan fórumnak, melyen megvitathatják, meg kell, hogy vitassák a történeti problémákat, ahol értékelhetik saját munkásságukat, ahol fejleszthetik magukat és igazi történészekké válhatnak. Alábecsüljük folyóirataink szerepét. A szerkesztőség nem mozgósítja az intézetek és az illetékes osztályok vezetőinek munkaközösségét, az intézetek igazgatósága, az osztályigazgatók és a történészek külön-külön nem használják ezt a fórumot a vélemények nagy küzdelmének, igazi harcának kialakítására, ami nélkül nem fejleszthetjük a történettudományt a Román Népköztársaságban. Súlyos tévedése a történészeknek az, hogy nem szentelnek elegendő figyelmet az - ideológiai színvonal emelésére és nem folytatnak kitartó harcot a forradalmi éberség erősítéséért a történeti kutatások terén. Az ideológiai problémákat, a társadalmi tudományok problémáit nem mindig értik meg igazi jelentőségükben. Egyesek még lebecsülik a helyes ideológiai tájékozódásért folytatott harc jelentőségét mind a társadalomtudományok, mind a természettudományok területén. Nálunk még liberalizmus és elítélendő nemtörődömség nyilvánul meg az ideológiai tévedések és torzítások irányában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Malenkov elvtárs rámutatott arra, hogy »az ideológiai munka. .. lebecsülése helyrehozhatatlan kárt okozhat a párt és az állam érdekeinek. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a szocialista ideológia befolyásának legkisebb gyengülése is a burzsoá ideológia befolyásának erősödését jelenti.«1 ' Nem kétséges, hogy hibáink elemzése során nem állhatunk meg az V. osztály és a történeti mtózetek tagjainál. Meg kell látnunk azt a segítséget is, amelyet nekünk a Román Népköztársaság Akadémiájának Elnöksége és Titkársága adott és főleg amit nem adott. Ha a Román Népköztársaság Akadémiájának Elnöksége és Titkársága gondoskodott volna arról, hogy működésünk kritikai elemzése által nem szórványos, hanem rendszeres segítséget kapjunk, tisztábban láthattunk volna s idejekorán elkerülhettünk volna tévedéseink közül sokat. Ahhoz, hogy tévedéseinket kiküszöbölhessük, hogy emeljük kutatásaink színvonalát, meg kell erősítenünk a forradalmi éberséget az ideológiai arcvonalon, alaposan tanulmányoznunk kell a marxizmus-leninizmust, tanulmányoznunk és a lehető legnagyobb mértékben használnunk kell a pártdokumentumokat, Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs munkáit, melyekben a marxista-leninista tanítás alkotó módon van országunk viszonyaira alkalmazva. Tudományosan kell használnunk a történelmi dokumentációt, forrásainkat, melyeket alkotó módon, nem dogmatikusan a marxista-leninista tudomány alapján kell értelmeznünk, és úgy, ahogy a párt tanítja, követnünk kell a haladó szovjet történettudomány példáját. Országunk igazi tudósainak az a meggyőződése, hogy sikereinket nagyrészben a szovjet szakirodalom felhasználásának köszönhetjük, arra kell hogy indítson, hogy megteremtsük a lehetőségeket ennek az irodalomnak erőteljesebb, közvetlenül az eredetiből való felhasználásához. Sztálin elvtársnak »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« c. műve és a XIX. kongresszus dokumentumai minden tudós előtt széles fejlődési távlatokat nyitnak meg. Az a feladatunk, hogy a marxista-leninista tanításnak, a Sztálin elvtárs által »A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései«, »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« c. műveiben felfedezett új téziseknek az alapján oldjuk meg a történetkutatás elméleti problémáit, szoros kapcsolatban az iskolának, mégpedig az elemi, közép- és felsőoktatásnak problémáival, közvetlen kapcsolatban a fiatal nemzedéknek a szocializmus öntudatos építőivé való nevelésével, kapcsolatban a tömegeknek a szocialista hazafiság, a Szovjetunió iránti szeretet, a proletár internacionalizmus szellemében való nevelésével. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk marxista-leninista ideológiai színvonalunk emelésére. Használjuk a szovjet irodalmat még nagyobb mértékben, mint eddig, hogy alkotó módon, a marxista-leninista tanítás alapján fejlesszük hazánk történetének tanulmányozását és a történeti kutatást. Legyünk tevékenyebbek, termékenyebbek munkásságunkban. Írjunk tanulmányokat, monográfiákat, eredeti feldolgozásokat és ezekkel járuljunk hozzá a hazánkban a kultúra emeléséért folyó harchoz. Vitassuk meg ezeket a munkákat, mielőtt elkészülnek, amíg készülnek és megjelenésük után, kritikával és önkritikával, harcolva minden monopólium ellen, melyet egyesek — idősebbek vagy fiatalabbak — a történeti kutatásra akarnak ráerőszakolni. Értsük meg, hogy munkánk termékenyebb, értékesebb lesz, ha új, fiatal történészkádereket nevelünk, a marxista-leninista tanítással és forradalmi éberséggel felfegyver" A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. Kongresszusa. Bpest, 1953. 107. 1. 14*
