Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196
A KOMÁN S ÉVKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉ.VETKÜTATÁSÁN AK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA 207 a burzsoázia érdekeinek szolgálatában megkísérelte ek'ejteni a kapitalista társadalmi formáció objektív törvényeit, melyekből a kapitalizmus elkerülhetetlen bukása következik. Ez az egyik oka annak, amiért a burzsoá történetírás elrejteni törekszik országunk újkori és főleg legújabbkori történeti fejlődésének folyamatát. Ezáltal próbálja meg a burzsoá történetírás a munkásosztályt és a népi tömegeket megakadályozni abban, hogy a történeti kutatást fegyvernek használják fel a hurzsoa-földbirtokós rendszer elleni harcban. Az »objektivitás« és fz »apolitizmus« álarcában a burzsoá történetírás kevés kivétellel nem foglalta bele kutatásaiba a XIX. század második felében és a XX. században lefolyt eseményeket. A burzsoá-földbirtokos rendszer igyekezett meghamisítani és elrejteni, főként az ezeknek az évtizedeknek fontosabb eseményeire vonatkozó adatokat s amennyiben tárgyalta ezeket a problémákat, csak a burzsoázia és a földbirtokosság képviselőinek dicsőítésével foglalkozott. Különösen súlyos az az örökség, melyet a burzsoa-földbirtokos rendszer az újkori és legújabbkori történelem terén ránkhagyott. De ha egy pillantást vetünk arra, amit a történészek az 1944. augusztus 23-iki felszabadulás óta máig alkottak, meg kell állapítanunk, hogy az ezen a téren történd minden tényleges alkotás ellenére a helyzet egyáltalán nem kielégítő. Bátran be kell ismernünk, hogy az újkori és legújabbkori történelem terén az alapos munkák hiánya a burzsoá felfogás hatásrínak tulajdonítható. Mulasztásunk annál súlyosabb, mivel ebben a tekintetben a párt vezetőségétől különleges segítséget kaptunk. »A Párt Központi Bizottságának határozatai és javaslatai«-ban, továbbá Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs műveiben meg van adva Románia újkori és legújabbkori története központi problémáinak elméleti alapvetése. 4 Párt dokumentumai leleplezték a burzsoa-földbirtokos »szörny-koalíció« mély -ségesen reakciós jellegét s azt az áruló és nemzetellenes szerepet, melyet a Hohenzollom monarchia játszott. A mi feladatunk az, hogy ezeknek a tételeknek világánál elemezzük a román burzsoázia fejlődését, leleplezzük a burzsoázia különböző csoportjai közötti, nem alapvető ellentéteket és azokat a feltételeket, melyek között a román burzsoázia felhagyott a feudális rendszer elleni harccal, előbb reakciós, majd ellenforradalmi erővé válva. Különösen fontos Románia XIX. századvégi és XX. századi gazdasági fejlődésének tanulmányozása. Még hiányoznak az alapos kutatások a következő vonatkozásokban : az ország ipari fejlődésének üteme és az egyes iparágak jelentősége, a mezőgazdaság elmaradottsága és a feudális maradványok fékező hatása, az imperializmus vonásainak megjelenési feltételei a XX. század elején (kartellek, tőkekoncentráció stb), párhuzamosan az ipar elmaradott helyzetével és feudális maradványok létezésével, az ország alávetése az amerikai, angol, francia, német tőkének, e tőkék képviselőinek összeütközései Románia gazdasági és politikai leigázása során, országunk javainak elrablása az imperialisták által stb. Ilyen tanulmányok által tisztázhatjuk a burzsoa-fölelbirtokos koalíció jellegét és szociálpolitikai megnyilvánulási formáit, az amerikai, angol stb. imperialisták aljas politikáját, valamint országunk többi társadalmi erőinek helyzetét és harcának konkrét formáit, elsősorban a munkásosztály forradalmi harcát. Mindmáig nem készültek tanulmányok a parasztság forradalmi harcáról, pl. az 1888-as parasztfelkelésekről, vagy az 1907-es nagy • felkelésről. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs rámutatott, hogy a romániai proletariátusnak már a XIX. század vége óta vezető szerepe volt az ország forradalmi átalakításáért folyó harcban. Még nem készítettünk ennek az útmutatásnak megfelelően alapos tanulmányokat a munkásosztály önmagában való osztályból, önmagáért való osztállyá alakulásának folyamatáról, a marxizmus behatolásáról és hazai terjedési feltételeiről, a szocializmusnak a munkásmozgalommal való egyesülési folyamatáról, az opportunista szociáldemokrata irányzatokról, melyeket le kellett verni, hogy a marxizmus győzedelmeskedjék a hazai munkásmozgalomban, az oroszországi forradalmi mozgalom hatásáról és főleg a leninizmusnak a hazai forradalmi mozgalomra gyakorolt hatásáról stb. A marxizmus-leninizmus klasszikusai világos meghatározást adtak a háborúk különböző jellegéről. I. V. Sztálin elvtárs »A Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártjának története. Rövid tanfolyam« c. művében klasszikusan meghatározza a párt elméletét ós taktikáját a háború kérdésében. Sztálin elvtárs kimutatja, hogy amíg imperializmus van, addig a háborúk elkerülhetetlenek. Csak ezen az alapon tisztázhatjuk azoknak a különböző háborúknak jellegét, melyekben hazánk résztvett. De még nem készítettünk alapos tanulmányt a függetlenségi háborúról (1877 — 1878), nem tisztáztuk Románia részvételének igazságtalan jellegét a második balkáni háborúban s főleg a burzsoá földbirtokos Románia részvételét az 1914—1918-as imperialista háborúban, nem is I
