Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196
206 MIHAIL ROLI.hIL Miután a romániai 1848-as forradalom hiába várta a Lamartine által megígért segítséget, miután az angol konzul azt »tanácsolta« Magherunak, hogy a török seregek támadásának fegyveresen ellenállni készülő, Olténiában gyülekező pandúrokat oszlassa szét, miután kiderült, hogy az angol és francia kormány a török birodalom »rothadd és beteg testét« támogat ja s mindenáron fékezni akarja a román népnek a szabadságért és a függetlenségért folytatott harcát, Bálcescu mindenkinek megmondta, hogy »hiába térdeltek le és könyörögtök a császárok ajtajánál« s hogy az egyetlen megoldás a népeknek harcra való egyesítése, mivel a császárok, fejedelmek és bojárok csak azt adják meg, amit elragadnak tőlük a népek. Ezért harcolt Bálcescu a népek, a?, oroszok, lengyelek, magyarok, csehek, románok stb. harci egyesüléséért is törekvéseik megvalósítása érdekében. * X. Bálcescunak a népi Oroszországgal szemben elfoglalt magatartását azonban még nem tanulmányoztuk eléggé. Ezt a problémát el kell mélyíteni. Alkotó módon kell tanulmányoznunk N. Bálcescu harcát és művét. Kérlelhetetlenül kell harcolni azok ellen a hamisítások ellen, melyeket a burzsoá történészek a nemzeti történelem e nagy alakja ellen elkövettek. Ne feledjük, hogy a burzsoá történészek még 1944. augusztus 2'.i. után is a legaljasabb eszközöket próbálták meg felhasználni N. Bálcescu nagy alakjának befeketítésére. A reakciós Zane megpróbálta, hogy felelevenítse a reakció által egy évszázaddal előbb kezdeményezett kihívást, melyet Bálcescu már 1845-ben visszautasított. Ez Bálcescunak forradalmi működése elején a bojárok erőszakszervezete előtt tanúsított állítólagos magatartására vonatkozik. A »Gazeta de Transilvania« 1845. július 6. számában N. Bálcescu egy Bukarestben, 1845. július 5-én keltezett nyilatkozatot tett közzé, melyben -T. A. Vaillant »La Roumanie« című munkájába becsúszott hibát helyesbít és többek között a következőt mondja : »Áldozata lettem a volt kormányzat egyes emberei aljas és törvénytelen cselszövésének, akik hitvány személyes bosszúvágyuk kitöltésére könnyen találtak olyanokat, akik hajlandók voltak egy koholt összeesküvésben az összeesküvő és a feljelentő kettős szerepét játszani. En azonban elfelejtettem azokat a szenvedéseket, melyeken 1840-ben egy sor fiatalemberrel együtt átmentem s noha akkor is, mint most is, leleplezhettem volna az egész cselszövést, de nem akartam, mert a közvélemény eléggé állást foglalt ártatlanságom mellett s azokra hárította a gyalázatot, akik hatáskörükkel visszaélve, kiagyalták ezt a cselszövést.«13 Világos, hogy a román burzsoázia és földbirtokosság, amelyik meghamisította ós egy évszázadon keresztül minden tőle telhetőt megtett, hogy elfelejtesse N. Bálcescut, nem hagyott volna »felhasználatlanul« egy ilyen tényt, hogy Bálcescun üssön egyet. Ami nem sikerült a burzsoáziának és a földbirtokosságnak, azt kétségbeesésében megpróbálta az »epigon« Zane, visszaélve a Történeti Intézet egyik ülésén egyes fiatalok hiányos szakképzettségével és egyes idősebbek hiányos éberségével. Az intézetnek ezen a gyűlésén azonban leleplezték. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy a dollárok »kiválasztottjai« felhagytak a cselszövéssel.) Ennek az a tanulsága, hogy N. Bálcescu harcának és művének alkotó tanulmányozásával egyidejűleg erősíteni kell az éberséget az ellenséges cselszövés ellen, mely továbbra is megkísérli a nép történetét, Románia történetét meghamisítani. A múltnak kritikai értékelése során tanulmányoznunk kell az elemzett mű korlátait, de egyúttal ki kell emelnünk a forradalmi felfogást, az eszmék gazdagságát s azt, hogy milyen mértékben segítette a tanulmányozott személyiség vagy mű a nép harcát, a társadalom fejlődését. Úgy, amint azt Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs tanítja nekünk : ». . .A tanítóknak és tanároknak ápolniok kell a népünk haladó forradalmi hagyományaira való nemzeti büszkeséget, N. Bálcescu, Victor Babes, Gh. Marinescu, Aurel Vlaicu munkái, Mihail Eminescu, Ion Luca Caragiale, Ion Creangá, Gh. Cosbue, Th. Aman, Nicolae Grigorescu és más írók és művészek realista művei iránti érdeklődést és szeretetet.«14 Sztálin elvtársnak »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« •c. műve rámutatott arra, hogy vannak minden társadalmi formációban közös törvények, de minden társadalmi formációnak saját törvényei is vannak, ame'yek az illető társadalmi formációval együtt eltűnnek. Ez felfegyverez minket a burzsoá történetírás ellen, amelyik " Gazeta de Transilvania, 1845. júl. 26. s?. 2:S9. 1. 11 Gh. Gheorffhiu-Dej: Articole ifi cuvântàri. Bncureçti, 1952. 616. 1.
