Századok – 1954
Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148
A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITAÜLÉSE 187 nem vitatkoztunk eleget, nem vettük alapos bírálat alá a polgári történeti iskolákat, így nem vettük bírálat alá az egykori Keleteurópai Tudományos Intézet működését és folyóiratát, a Revue d'Histoire Comparée-t sem. S amikor most egyes felszólalók rámutattak, hogy a Revue d'Histoire Comparée és a Keleteurópai Tudományos Intézet történetírásunkban tulajdonképpen nyugati orientációt képviselt, ez még nem a mély elemzésen alapuló kritika : csupán közismert tényt állapítottak meg. De Kosáry azt sem fogadja el. A vita folyamán tett bizonyos kezdeti lépéseket saját múltbeli tevékenységének és az irányítása alatt álló Intézet működésének kritikusabb szemlélete terén (bár akkor is szubjektív érzelmeit, céljait állította előtérbe és ezzel bizonyos fokig elhomályosította az Intézet és a Revue irányzatának pontos értékelését) végülis azonban visszakozott : lényegében nem ismerte el a nyugati orientáció objektív tényét, hamis alternatívák felállításával igyekezett rossz vágányra sodorni vitánkat. Ilyen alapokon nehéz tisztázni a nézeteket. Kosáry Domonkos munkásságát valamennyien ismerjük, ismerjük a Revue-t is, elég közelről láttuk a Keleteurópai Tudományos Intézet tevékenységét. Csak bele kell lapoznunk a Revue 1945-ös számába: ebben hazánk felszabadulásának nagy történelmi ténye egyetlen vonatkozásban nyer említést : mint »ostrom és az ezzel járó bajok«. Ezzel a maga részéről a Revue el is intézte a Szovjetunió dicsőséges felszabadító szerepét, hazánk, népünk újjászületését. De nemcsak az elhallgatások jellemzőek a Revueben. Cikkei és kritikái kifejezetten nyugati orientációt képviseltek, erről bárki meggyőződhet, aki akár csak futó pillantást vet reá. Mi Kosáry képességeit sokra becsüljük, adunk arra, hogy dolgozzék, velünk együtt dolgozzék. De ehhez szükséges, hogy tovább haladjon a megkezdett úton, múltbeli tevékenységének kritikusabb szemléletével, együttműködése elvi alapjainak tisztázásával. A hibák előtérbe helyezése ezen a vitán helyes, szükséges volt, még akkor is, ha egyesek eltúlozták a hibákat, vagy ha egyes hibák taglalásába nem eléggé mentünk bele. Semmiesetre sem szabad azonban pánikba esnünk. Ügy vélem, egynémely elvtárs felszólalásában volt erre hajlandóság. Becsüljük meg eredményeinket, bebizonyítottuk : a magyar történelmi fejlődésre is érvényesek a marxizmus-leninizmus tanításai : a történelmi materializmus által felfedett törvényszerűségek. Bebizonyítottuk, hogy a marxistaleninista történelemszemlélet, a tudományos szocializmus történelemszemlélete ós módszere termékenyebb, hatékonyabb és igazabb, mint bármely eddig létező történelmi irányzat, az egyetlen tényleg tudományos történelemszemlélet. Becsüljük meg eddigi munkánk eredményeit, mert rövid néhány év alatt számos kérdésben világosságot teremtettünk, nem egy kérdésben többet tettünk, mint a polgári történetírás évtizedek alatt. Megszereztük a megbecsülést a marxista történetírásnak. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy néhány évvel ezelőtt a marxista történetírást nem tudománynak, hanem publicisztikának nézték. Az volt a felfogás, hogy a marxista történetírás a mai politikai problémák egyszerű visszavetítése a múltba. Azt hiszem, hogy ma már nincs nálunk józanul gondolkodó ember, aki ezt merné állítani. Ugyanakkor látnunk kell, hogy eredményeink nem olyan nagyok, mint amilyeneknek sokszor hajlamosak voltunk tartani. Ezekután hadd vázoljam röviden, melyek az előttünk álló legfontosabb feladatok. Először is meg kell erősítenünk harcunkat mind a sematizmus, mind az empirizmus ellen. Ebben a harcban természetesen különbséget kell tenni aközött, hogy baráti tévedésről van-e szó, vagy pedig ellenséges nézetekről. Fel kell dolgoznunk kritikusan az egyes történelmi iskolákat. Az utolsó évek történósztermését ugyancsak vegyük bírálat alá. Ezt nem lehet a véletlenre bízni, hanem tervszerűen kell rajta munkálkodnunk. Az egyetemi tankönyveknél is nagy helyet kell biztosítani a historiográfiának, a polgári történeti irodalom bírálatának. Alapvető feladatnak tartom, hogy az elmélet színvonalát emelnünk kell, s ezt szisztematikusan kell végeznünk. Dolgozzunk ki tervet arra, milyen módon vonjuk be történészeinket jobban a marxizmus-leninizmus tanulmányozásába. Elsősorban a marxizmus klasszikusainak egyéni tanulmányozására kell gondot fordítanunk. E mellett elméleti konferenciákat kell létrehoznunk, kisebb csoportok számára, ahol intenzívebb, nyíltabb a vita. Szeretném elismételni,amit már több ízben mondottam: a történelmi materializmus elméletének megismerését ki kell egészíteni az egyetemes történelemnek mély és széles tanulmányozásával, amelyre gazdag lehetőséget nyújtanak a szovjet történészek munkái. Az elméleti munka további formája az lehetne, hogy a magyar történelem egyes elvi kérdéseit rendszeresen megvitassuk. Most jöttek vissza elvtársaink Csehszlovákiából, s elmondották, hogy a csehszlovák történészek rendszeres időközökben napokig tartó konferenciákra ülnek össze, ahol különböző szakbizottságokban megvitatják a csehszlovák történetírás egyes problémáit.
