Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITAÜLÉSE 188 Ilyen elméleti vitákat nekünk is kellene rendeznünk. Az elméleti vitáknak, az elméleti kérdések tárgyalásának sokkal nagyobb helyet kell biztosítanunk a Századokban is. Térjen vissza a Társulat az előadások, a viták tartásának rendszeréhez. A politikai színvonal errjelése szempontjából rendkívül fontosnak tartom a Horthykorszak történetének és méginkább a felszabadulás utáni fejlődésünk történetének feldolgozását. Hajlandó vagyok Simon elvtárs, egyesek által »túlzottnak« nevezett követelését megismételni : bizonyos mértékben és értelemben csaknem valamennyi történésznek bele kell kapcsolódnia a felszabadulás utáni korszak megírásába. Különösen a felszabadulás utáni történet egyes problémáinak feldolgozása nemcsak az olvasóknak adna sokat, de rendkívül izgalmas és főként tanulságos lenne a történészeknek is az elmélet alkotó alkalmazását illetőleg. Meg vagyok győződve róla, hogy nem egy történészünk számára régi munkásságénak átértékelése szempontjából is alkalmas és járható út lenne ez. Tennivalóink vannak szervezeti téren is. A Társulat éljen társulati életet, tartsa be alapszabályait, hívjon össze közgyűlést, válassza meg az új vezetőséget, teremtse meg szakbizottságait, s ne csak plenáris vitákat rendezzen. Sokkal többet kell törődnünk — ez a demokratikusság nagyobb érvényesítéséhez tartozik — a vidéki történészekkel. Igazuk volt azoknak az elvtársaknak, aki ezt hiányolták. Szervezeti téren tovább kell menni, biztosítani kell egyes történészintézményeknek a nagyobb önállóságot. Edd'g túlságos centralizmus érvényesült. Az egyes történészintézmények, a Történettudományi Intézet, a Levéltár, a Társulat, a Történettudományi Kar éljenek önálló életet, és az Akadémia Állandó Bizottsága csak alapvető tervezési kérdésekben foglaljon állást, elvi vitákban döntsön. Nagy lépéssel fogja előrevinni történészfrontunk demokratizmusát, ha megszüntetjük az eddig nagyon is gyakori perszonál-uniókat. Ha a demokratizmusról beszélünk, mindez érvényes természetesen a Társulatra és a Századokra is. A Századok szerkesztőségét meg kell erősíteni, a folyóirat megjelenését gyakoribbá kell tennünk. Meg kell javítanunk káderpolitikánkat is. Azok a történészeink, akik komolyan akarnak és tudnak dolgozni, valóban dolgozhassanak. Elő kell segíteni történészeink számára a tudományos minősítések elnyerését. A minőség emelését illetően nagyon sok helyes javaslat hangzott el, azokat tanulmányozni és értékesíteni kell további munkánkban. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy a történészeknek általában többet kellene találkozniok. A Társulatnak kell ezt megvalósítania, és ezt meg is tehetné, ha lennének szekciói. Javasolnám, hogy havonta egyszer jöjjenek össze a történészek, nem csupán vitára, hanem a vita mellett baráti beszélgetésre. Legyen alkalmuk véleménycserére ; ismerjék jobban meg egymást. * E háromnapos vitánk a problámáknak csak egy részét tudta felölelni, csak a kezdet volt, amit folytatni kell. Főként azt nem engedhetjük meg, hogy a vitában elhangzott helyes javaslatok következmények nélkül maradjanak. Ez a vita újszerű volt, és már magábanvéve is egy lépéssel előre vitt bennünket. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak arra, hogy mi történészek is milyen nagymértékben érezzük a Magyar Dolgozók Pártja határozatainak felfrissítő, előrevivő hatását. Pártunk erejének rendkívül meggyőző bizonyítéka az a fordulat, amit politikájában létrehozott az az önbírálat, amelyet gyakorolt. Ezek a határozatok nekünk, történészeknek is szárnyakat adnak, segítik kiszélesíteni, megjavítani munkánkat. Segítenek bennünket, hogy jobban összeforrjunk népünkkel, jobban meglássuk és jobban elősegíthessük az ország előtt álló nagy feladatok megoldását. Újabb bizonyítékát adják ezek a határozatok annak, hogy a Magyar Dolgozók Pártja a magyar nép, a magyar munkásosztály igazi vezetője, hogy népi demokratikus kormányzatunk meg tudja oldani az előtte álló történelmi feladatokat.