Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 167 Előadói Irodában elhangzott helyes bírálatok megmaradtak a Központi Előadói Iroda falai között és nem kerültek nyilvánosságra. Ezután a kritikai szellem hiányosságait példákkal illusztrálta. E hibákhoz hozzájárult az is, hogy a történész front vezetése nem volt demokratikus. Meg kell mondanunk a vezető elvtársak felé, hogy olyan módszerekkel dolgoztak, amelyek mellett a történészek — nem csak én, hanem mások is — nem merték szempontjaikat felvetni és többször, amikor az ember elég sokat küzködve magában, felvetett bíráló szempontokat, akkor leintették ós ezért komolyabb hibák sem kerültek feltárásra. Ebben látom történettudományunk legdöntőbb fogyatékosságát. Felvetem azt a kérdést is, hogy nincs elég terünk a történeti kritikára. A Századoknak — még ha kibővítjük is a kritikai rovatát — nem megfelelő a terjedelme. A Társadalmi Szemlében itt-ott megjelenő kritikai anyag sem elég. A történelmi termést nem vagyunk képesek elegendő kritikával fogadni. Javasolom, hogy valami mozgékonyabb és társadalmibb jellegű, gyakrabban megjelenő történelmi folyóiratot hozzunk létre, amely a történelmi propagandát is szélesebben folytatná, hírközlő jellege is lenne, sokkal inkább szólna a középiskolás tanárok, diákok és a szélesebb nyilvánosság felé, mint jelenlegi sajtótermékeink. Kató elvtárs befejezésül az egyetemi történeti oktatás néhány kérdését vetette fel. Az egyetemi oktatásban nz utóbbi évek folyamán nagy hibák történtek, eliiintek a nélkülözhetetlen egyetemi oktatáí-i módszerek. Kató elvlárs itt rámutatott saját felelősségére, valamint azoknak az elvtársaknak a felelősségére, akik az egyetemről érkezett jelzéseket nem vették figyelembe. * Győrffy Sándor : Az SzKP öO. évfordulójára megjelent tézisek legfőbb módszertani tanulságai A referátum szűkszavúan és jelentőségének nem megfelelően, egyes felszólalók I bővebben, már érintették ezt a problémát. A tézisek számunkra talán legfontosabb része a SzKP propagandamunkájára vonatkozó bíráló megjegyzései. Hiszen a marxizmus-leninizmus alapvető elveitől való eltérés ezeken a területeken (személyi kultusz, dogmatizmus) megnyilvánult a szovjet történetírásban is. Megnyilvánult a mi pártunk propagandamunkájában, következőleg : a mi marxista történetírásunkban is. A tézisek jelentősége éppen abban van, hogy a SzKP bátor és példamutató önkritikával rámutat ezekre a hibákra, kijelölve egyben kijavításuk útját is. Mi a legfontosabb tanulság számunkra a tézisekből? Véleményem szerint annak a régi, marxizmussal egyidős alapelvnek, hogy — »a nép — a történelem alkotója« figyelmünk központjába állítása. Ezt az alapelvet a tézisek megjelenése előtt is ismertük, és igyekeztünk is azt alkalmazni. Ezt mutatja »A magyar nép története« c. munka is. Ha közelebbről megnézzük ezt a munkát, mégis jelentős aránytalanságokat fedezhetünk fel. Pl. a VIII. fejezetben »A feudális viszonyok mélyreható válsága a gyarmati helyzetben lévő Magyarországon« — 75 oldalából mindössze az egynyolcadrésze, összesen 9 oldal foglalkozik a jobbágyság és a kialakuló munkásság helyzetével és harcaival. Ezek a részek is olyan alfejezetcímek alá vannak elbujtatva, mint pl. »A magyar közép- és kisbirtokos nemesség harca és megalkuvása az osztrák gyarmatosítókkal« vagy »Kossuth h area és megalkuvása az osztrák gyarmatosítókkal« vagy »Kossuth harca nemzeti egységfront megteremtéséért«. De hasonló aránytalanságokra a könyv bármely részéből lehetne példákat felemlíteni. A könyv újabb kiadásaiban nyilvánvalóan fokozni kell a dolgozó néptömegek termelő tevékenységének, életviszonyainak, mindennapi életének, osztályharca különböző formáinak, a haza védelmében, a nemzeti kultúra megteremtésében játszott szerepének ábrázolását, ós ennek megfelelően tovább kell csökkenteni az uralkodó osztályok politikájának, egyes királyok, államférfiak történelmi szerepének bemutatását. • A tézisek még egy olyan hibára felhívják a figyelmet, amely az utóbbi időben eluralkodott a SzKP propagandamunkájában, a mi pártunk propagandamunkájában is : a dogmatizmus, a talmudizmus, a marxizmus mechanikus alkalmazásának veszélyei Elekes elvtárs referátuma egyaránt súrolja mind a személyi kultusz, mind a dogmatizmus határait és megállapítja pl., hogy pártunk vezetői »egy-egy rövid megjegyzéssel évszázados folyamatok lényegét világították meg«. Nem szólva arról, hogy az évszázados történelmi folyamatok lényegére a marxizmus klasszikusai világítottak rá munkásságuk egészével, a referátum megfogalmazása alkalmas arra, hogy továbbra is szentesítse a megfogalmazás mögött lévő, az utóbbi évek során kialakult gyakorlatot.