Századok – 1954

Tanulmányok - Csépányi Dezső: Népgazdaságunk hároméves tervének első éve 98

A HÁROMÉVES TERV ELSŐ ÉVE 125 minisztérium égisze alatt, annak fedezetével gyakorolhatták, nemcsak Kelemen a felelős, hanem a jobboldali szociáldemokraták is. A jobboldali szociáldemokraták egyik fellegvára volt az iparügyi minisz­térium. Ez a minisztérium gátolta az ország újjáépítését. A Bán-Kelemen vezette iparügyi minisztérium tűrte a tervgazdálkodás szabotálását. A vissza­húzódó tőkések itt találták meg utolsó menedéküket. A magyar ipar talpra­állításában igen kevés része volt az iparügyi minisztériumnak. A talpraállítás a magyar munkásság, a szakszervezetek, és nem utolsósorban a Gazdasági Főtanács ismételt beavatkozása révén sikerült. Az iparügyi minisztérium céltudatos szakszervezetellenes politikát folytatott. A rendeletek kiadásakor nem kérdezték meg a szakszervezeteket, ugyanakkor egyetlen egy esetben sem feledkeztek el kikérni a GyOSz urainak véleményét. Ezeket állandóan ott lehetett találni az iparügyi minisztériumban, ahol nem a magyar ipar érdekeit, hanem a tőkések érdekeit nézték. A vállalatok élére nem szak­embereket neveztek ki, hanem a Bán-Kelemen klikk embereit. így szőnyeg­ügynököket faipari vállalatokhoz, bukott könyvkereskedőt vegyészeti gyárba, bankárok fiait pedig a vasiparba neveztek ki vállalatvezetőkké. Ugyanez történt a vállalati igazgatóságok elosztásakor is. Nem munkásokat neveztek ki az iparügyi minisztérium érdekkörébe tartozó vállalatokhoz, hanem minisztériumi tisztviselőket. így egyik-másik iparügyi tisztviselő 10 — 15 igazgatósági tagsággal is rendelkezett. Ez a minisztérium védte az Anyag-és Árhivatal reakciós vezetőjét, Varga Istvánt és a tőke érdekében folytatott árpolitikáját.8 3 Az iparügyi minisztérium a GyOSz megbízottait küldte külföldre nyersariyagvásárlás céljából. A tőkések a minisztérium vezetőivel és a külföldi üzletfelekkel összejátszva, titkos ármegállapításokat kötöttek, és így dollármilliókat csempésztek külföldre az ország vagyonából. Az ipar­ügyi minisztérium elszabotálta az üzemi bizottsági rendeletet. Ügy is próbál­ták az ipar fejlődését gátolni, hogy megakadályozták a tanoncok fölvételét a gyárakba, hogy így a szakmunkáshiány a jövőben fokozódjék. Elszabotálták a demokratikus tanonctörvény megvalósítását is. A tanoncok demokratikus nevelését gátolták. Az iparügyi minisztérium költségvetésében 120 ezer forint volt a tanoncotthonok támogatására. Ebből 100 000 forintot kaptak a klérus által vezetett tanoncotthonok és csak 20 000 forint jutott a Kommu­mista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezette tanoncotthonok szövetsé­gének.8 4 A Szociáldemokrata Párt vezetősége még a leleplezések után is védte az iparügyi minisztériumot. Amikor Kelemen államtitkár bűnössége bebizo­nyosodott, a Kommunista Párt kérte a Szociáldemokrata Párt vezetőit, hogy ismertessék Kelemenék esetét és ezen keresztül mutassák meg a munkás­ság nyilvánossága előtt, hogy hova vezet, ha valaki jobboldali szociáldemokrata. A Szociáldemokrata Párt lapjai, a Népszava, a Világosság nem voltak hajlandók ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, azt hangoztatták, hogy ez egyáltalán nem nagy ügy, holott az egész iparügyi minisztérium kérdése volt.8 5 Mindez azonban már nem tudta megakadályozni azt, hogy a munkásság elforduljon a Szociáldemokrata Párttól és követelje a munkásegység meg­valósítását. 83 Lásd Kossá István parlamenti felszólalását. ON. III. köt. 1948. febr. 26-i ülés. 84 A magyar munkásosztály egységéért.A Szociáldemokrata Párt 36. kongresszu­sának jegyzőkönyve. 59—60. 1. 85 Rákosi Mátyás beszéde a MÁVAG-ban. Sz. N. 1948. febr. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom