Századok – 1953

Tanulmányok - Mérey Klára: Agrászocialista mozgalmak Déldunántúlon 1905-ben 565

570 ItÉREY KLÁRA Ez a jelentés roppant érdekes. Egyrészt rávilágít a robottal túlterhelt munkások helyzetére, másrfíszt a kicsikart szerződéshez ragaszkodó bérgazdaság álláspontjára. Felcsillan már ebben a jelentésben a »bujtogatás« motívuma, de nem párthoz kötötten, csak nagy általánosságban. A sztrájkok sajtóvisszhangja elég késői. 6-án a helyi sajtó még csak egy kis hírecskét közöl, amely szerint a mezőgazdaságban a helyzet nem egészen zavartalan. A Somogyi Hírlap írja, hogy általános a panasz a szőlősgazdák körében, hogy nem kapnak napszámost, az »Nem törődik a más birtokával, hová máskor napszámban eljárt. Hírlik, hogy a napszámosok sztrájkolni akarnak, hogy 40—50%-kal emeljék a napszámbért«. Pedig ekkor már fellángolt a sztrájk, nemcsak »híre« volt. Hiába intézkedett »tapintatos módon« a lengyeltóti-i főszolgabíró, június 8-án kelt jelentésében már maga is kénytelen elismerni vereségét »a vezetésem alatti járás területén szabályszerű szerződésekkel leszerződött gazdasági aratómunkások körében nagymérvű strike ütött ki — hangzik a főispánhoz küldött jelentés. — Ezen mozgalom csírái a Hács telepi lakósok közt hintettek el, részben az ott megfordult szocialisták, részben a »Népszava« és egyéb krajcáros lapok izgatásra alkalmas behatásai folytán«. »Jóllehet a mozgalmat a legélénkebb figyelemmel kísértem, és egy itt kapott szocialista asztalossegédet letartóztattam, megbüntettem és eltoloncoltattam, a bácsi aratómunkások első kísérletét, mely a munka megszüntetésére és a helyettük alkalmazott munkások megfélemlítésére irányult, kihágási úton nyomban megtoroltam, a mozgalmat csírájában elfojtanom nem sikerült«. Az alábbiakban aztán közli a jelentés a főszolgabírónak a mozgalom elfojtása érdekében tett intézkedéseit. A jelentés időpontjában 12 uradalomban , illetve nagyobb gazdaságban szünetelt a részes kapásnövények művelése és a takarmányneműek kaszálása, — bár több helyen karhatalommal vezettette ki a munkásokat, és »az ennek dacára munkába nem állókat szigorúan megbüntettem« — írja. Feltünteti a főszolgabírói jelentés már a mozgalom terjedésének módját is : »F. hó 7-én egy mintegy 20 tagból álló vasvillával felfegyverzett munkáscsapat Szőlőskislak községből Boglár községbe átment«, és a főszolgabíró szerint : »a békésen munkálkodókat munkájuk abbahagyására fenyegetéseikkel kényszerítették«. A fenyegetés nyilván csak rábeszélés lehetett , ellenkező esetben a vasvillás csoport távozása után ismét tovább dolgoztak volna a földeken. A főszolgabírói megtorlás számára azonban ez jó ürügy volt a beavatkozásra, és az nem is soká késlekedett. »Tetteseket rögtön elővezettettem, — hangzik a jelentés — a kaposvári királyi ügyészséget kiszállásra táviratilag megkerestem, honnan a kir. ügyész nyomban ki is szállott, kinek intézkedésére a nyomozást levezettetve, terheltek ma a helybeli, kir. járásbíróság által 7 —15 napig terjedő fogházbüntetéssel sújtattak, mely büntetésük kitöltése is foganatba vétetett«. A mozgalom komolyságát mutatja az is, hogy már 43 munkásnak 3—15 napig terjedő elzárását illetőleg fogházbüntetéssel sujtását jelzi a jelentés. — Sőt a főszolgabíró az alispántól már katonai karhatalmat is kért. Egy század gyalogság megszállta Hácsot, másik század Tur községet. A főszolgabíró egy század gyalogságot kért még Szőlősgyörökbe, és egy század lovasságot a járási székhelyre, továbbá a csendőrök létszámának megkétszerezését is kérte. Mindez eddig még nem történt meg, és ebben a jelentésben ezt sürgeti, »tekintettel arra, hogy nagyobb mérvű