Századok – 1953
Tanulmányok - Mérey Klára: Agrászocialista mozgalmak Déldunántúlon 1905-ben 565
AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK DÉLDUNÁNTŰLOKT 1005-BEJÍ 571 idegen munkás csoportok alkalmazása vált szükségessé« és igy a rendelkezésre álló karhatalom >>nem elégséges a mozgalom elnyomására, mert az naprólnapra nagyobb mérveket ölt«. A főszolgabíró nagyon aggódik. A katonai csapatok parancsnokának kiadott utasításokat is nehézkesnek tartja, mert ezek akadályozzák azt, hogy a csapatokat »a különböző helyeken mutatkozó szükséghez mérten« igénybe lehessen venni. Azt ajánlja, hogy »a kirendelt és még kirendelendő csapatok segédlet nyújtása helyhez és egész század együttes működéséhez kötve ne legyen, hanem a mutatkozó szükség méivéhez képest ott, ahol kell, vétessék általuk igénybe«. A jelentés végén ismételten sürgeti a csendőrlétszám felemelését, hivatkozva arra, hogy »egy uradalom területén már a cselédek is strikébe léptek, noha ezek újból visszaállottak, továbbá, mivel a naprólnapra fokozódó sürgős és terhes szolgálatot a jelenlegi létszám mellett teljesíteniük lehetetlenség, — elsőrendű sürgősséget képez«.1 1 Ez a jelentés teljes egészében érdekes és a mozgalom keletkezése szempontjából igen figyelemreméltó. Az agrárszocialista mozgalmak megindulását innen kell számítanunk — ellentétben Paur 1 2 és több hírlap megállapításával, akik szerint a mozgalom Tolna megyéből indult ki. Az itt leírt: jelentésben a később nagy hullámokat öltő mozgalom jellegzetességei (munkásszolidaritásra törekvés, kitartó bérkövetelés, stb.) már csírájában megvannak. Másrészt az ékes közigazgatási stílusban megfogalmazott jelentés a hatóságnak a sztrájkólókkal szemben alkalmazott módszerére is rávilágít : azonnali karhatalom kirendelése, a büntető szankciók rögtöni felhasználása a mozgalom elfojtására. A sztrájk pedig terjed. Másnap már az igali járás főszolgabírójának jelentése fut be a főispánhoz : Lapa pusztán hatóságnak kellett beavatkoznia a szerződés teljesítése érdekében.13 Közben június 7-én más ponton is dolga akadt a közigazgatási hatóságnak. Délután Grosz Antal üszögi földbirtokos Pusztamalom (Baranya m.) pusztáján a gazdasági cselédek bérjavítást követelve, beszüntették a munkát. A főszolgabíró két csendőr kíséretében azonnal megjelent és bűnbakot, »izgatót« keresett, aki a cselédeket 200 korona készpénz, 40 mérő búza, 3 öl tűzifa és egy darab szarvasmarhatartás és a robot eltörlésének követelésére »izgatta«. A béreseket és kocsisokat — a főszolgabíró megállapítása szerint — Standovár György, átai lakos »bújtot.ta fel«, aki azonban megszökött. Igen érdekes, hogy itt is szerepel ugyanaz a motívum, mint a lengyeltótii járásban, t. i. »ezen követeléseik kierőszakolása céljából, Markó József, Bóli József és Nagy András a dolgozni akaró társaikat, úgy a mesterembereket vasvellával kezükben munkájuk abbahagyására kényszerítették«. A sztrájk és a szolidaritás erejében bízó mezőgazdasági munkás nem ismerhet kíméletet akkor, amikor soraikat megbontó sztrájktörésről van szó. — A főszolgabíró jogtalannak tartotta a cselédek követelését, noha ők megmondták, hogy a »nehéz megélhetési viszonyok« bírták rá őket erre a mozgalomra. De elégedetlenségüknek egyik oka a Pest megyéből hozatott kisegítő-munkások alkalmazása is lehetett, amint ez a főszolgabírói jelentésből kiderült, a mezőgazdasági »tartaléksereg«-et is okolták béreik alacsonyságáért. 11 Kaposvári Áll. Lvt. Főispáni bizalmas. 90/1905. 12 Paur Ödön: Arató- ós cselódsztrájkok Veszprém vármegyében. Veszprém. 1905. 71. 1. 13 Kaposvári Áll. Lvt. Főispáni biz. 91/1905.
