Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 403 űzött, míg pl. Győr gabonakereskedői a kivitelt átadták az osztrák kereskedőknek. A külkereskedelem, mégpedig az exportkereskedelem a 60-as évek első felében az uralkodó osztályok előtt mint Magyarország gazdasági fejlődésének fő kérdése szerepelt és természetesen elsősorban a nagybirtok gazdasági és hatalmi érdekeit szolgálta. »A külkereskedés e roppant fontossága összes közgazdaságunkra tüzetes kifejezésre talált újabb időben egyetemes journalistic kánkban, egyleteink, testületek, ipari- és kereskedelmi kamaráink nyilatkozataiban, folyóirataink és komolyabb irányú irodalmi termékeinkben is, amenynyiben mindezekben igen nagy része gazdászati és anyagi reformfeladatainknak kiválólag ez üggyel hozatott kapcsolatba ; az export és minden ároni export eszméje volt minden combinatiokban a domináló mozzanat ; tőle váratott minden áldás ; reája építettek minden reményeink, anyagilag zilált közállapotaink helyreállítására nézve.«74 A behozatali kereskedelemben is Pest mind nagyobb szerephez jutott, de egyes vidéki városok kereskedői közvetlenül bonyolították le a kézműáru behozatalt. Hogy milyen terjedelmű volt ez a kapcsolat, arra a pécsi Zsolnay kereskedőház könyvei nyújtanak némi felvilágosítást. E vidéki üzlet könyveiben ilyen cégek szerepelnek (1865 élőtt) : E. Wertheimer, Wien; L. C. Hardtmuth, Wien ; Commissions-Geschäft für den Ein- und Verkauf, Wien; F. Umfahrer, Klagenfurt ; G. Krausz, Graz ; Büchler et Co., Triest ; Prager Porzellanfabrik ; Eckstein u. Hirsch, Pilsen ; C. Knoll, Karlsbad ; Weydekamp-Kettling, Iserlohn ; A. Lindner, Berlin ; H. Fabricy, Párizs ; A. Versepey, Párizs ; Berndorfer Metallwarenfabrik ; Gieszhübler Porzellanfabrik ; Dallwitzer PorzeUanfabrik ; W. Rieger, Frankfurt a/M ; Lütticher Waffenfabrik ; Brack and Minte, Birmingham ; é. i. t.75 A vasúthálózat viszonylag gyors bővülése, a helyi piacok elzártságának fokozódó felbomlása és az országos piac kibontakozási folyamatának meggyorsulása nagy hatással volt a kereskedelem fejlődésére. A kereskedő közvetítő tevékenysége, amely a közlekedés nehézségei következtében nagy mértékben az év néhány napjára korlátozódott s az országos vásárokhoz volt kötve, a vasúthálózat kibővülése nyomán állandóbbá és egyenletesebbé kezdett válni. A pesti polgári kereskedőtestület 1855-ben kijelenti, hogy tagjai, akiknek nagyrésze bódét tartott a vásártéren, melyben a vásár tartamára tetemes árukészletet halmoztak össze, már nem kívánják a bódékat fenntartani.76 Hasonlóan alakult a vásározás ügye azokban a vidéki városokban is, amelyek bekapcsolódtak a vasúthálózatba. Pécsett pl. szintén az ötvenes évek közepén szüntetik meg a nagykereskedők a vásározást.7 7 Mindezek az adatok azt is mutatják, hogy a kereskedelmi töke felhalmozódása az 50-es évek második felében fokozódott. 1860-tól a politikai viszonyok lassú átalakulása s az ismertetett gazdasági jellegű változások mellett fontos tényezőjévé vált a kereskedelmi tőkefelhalmozás meggyorsulásának, hogy »az 1860—1861 évek bő termést hoztak az országnak, melyekkel szemben az európai kontinens termései gyöngék, sőt részben teljesen rosszak voltak. Ekkor emelkedett Magyarország először nagy jelentőségre az európai gabonakereskedelem terén és Európa kenyérrel 74 Kautz Gyula: Nemzetgazdasági eszmék története Magyarországon. Pest, 1868. 640. 1. 76 Ruzsás Lajos: A" pécsi Zsolnay-gyár története, kézirat. 7* Szávay, i. m. 49. 1. 77 Ruzsás, i. m.
