Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
408 SÁNDOR VILMOS profit megszűnt. Ennek következménye volt, hogy Dräsche 1868-ban visszavonul magyarországi üzleteitől, itteni vállalatait részvénytársaságoknak adja át, tőkéjét 200.000 frt kivételével — ennyi részvényt vásárolt a vállalatait átvevő Kőszénbánya és Téglagyár Társulattól — kivonja magyarországi vállalataiból. A részvénytársaság ügyvitelére befolyása nem volt, igazgatóságának tagjai között nem szerepelt. Attelepedésről, »dinasztia'- alapításról tehát nem volt szó. Miesbach is, Dräsche is a gyarmatosító osztrák burzsoázia képviselői voltak és nem áttelepedők. Schedel — a másik »áttelepedő« osztrák tőkés, akit Lederer elvtársnő példaként hoz fel, s akinek szerepére a későbbiekben még visszatérünk — 1869-ben dinasztia hátrahagyása nélkül tűnik el a magyarországi gyáripar tőkései sorából. A felhozott példák közül Lederer elvtársnő általánosító megállapítása csak Dreherre illik. A magyarországi burzsoázia keletkezése az áttelepülő osztrák burzsoáziából: kivételes, szórványos, nem általánosítható jelenség volt. I Meg kell viszont állapítanunk, hogy az abszolutizmus idején egy »osztrákmagyar« nagyipari burzsoázia eléggé határozott körvonalai bontakoznak ki. Ez a burzsoázia az »összmonarchia« — később a dualizmus — polgárának tekinthető. Jelentős ipari érdekeltségei, esetenként földbirtokai is — vagy csak utóbbiak — vannak Magyarországon, vállalkozásainak súlypontja azonban Ausztriára esik. A gyarmatosító osztrák burzsoáziának azt a csoportját képezi, amely nemcsak az árupiaci kapcsolatok alapján, hanem tőkekivitele útján is kizsákmányolja Magyarországot. Ebbe a csoportba tartoznak elsősorban a gyarmatosító osztrák cukorgyárosok. Ezenkívül nagyobb számban, főleg a faiparban, (Thonet, Giesinger, Popper, Haasz, Schöller bankház), de egy-két képviselőjével majdnem minden iparágban találkozunk. Perspektívájában az osztrák gyarmatosító burzsoáziának ez a csoportja tőkekivitele útján fontos szerepet játszik Magyarország nagyipari fejlődésében és hitelrendszerében, de semmikép sem sorolható a magyar burzsoáziához. Az a néhány eset. viszont, amikor áttelepülő osztrák tőkésből lesz a magyar burzsoázia tagja, nem elegendő alap arra, hogy a magyarországi burzsoázia keletkezésének külön útjaként jelöljük meg. * A magyar burzsoázia legfontosabb kialakulási útja — melyet Lederer elvtársnő a második útnak jelez, de amely a fentiek alapján első úttá lesz — az az út, melyen 1849 után »a legnagyobbrészt 48 előtt is erős« kereskedőpolgérságból : burzsoázia lesz. A magyarországi kereskedőtőkések pesti, tehát legszámottevőbb csoportjának tagjairól — ha az abszolutizmus alatt vagy közvetlenül utána a kereskedelemben vagy a gyáriparban szerepet játszó jelentősebb nagytőkéseket, vesszük szemügyre — meg kell állapítanunk, hogy nagyrészben már az előbbiekben említett 1846/1847. évi adólajstromban feltüntetett kereskedőházak tagjaiból kerültek ki. Ilyenek voltak többek között : Ullmann M. G., Wodianer és fia, Halbauer György, Herzfelder Dávid, Kadisch Joachim, Kern S. E., Koppéi Lipót, Koppély Fülöp, (Harkányi) Kunewalder Jónás, Malvieux С. J., Mandl J., Pontzen Lipót, Rosenfeld M. L., Aebly Adolf, Medetz József, Walthier Alajos, Vétsey Sándor, Heinrich Alajos, Kappel Frigyes, Weisz B. F., Fuchs Rezső, Pfeifer Konstantin, Schopper J. G. (Tömöry), Kochmeister Frigyes, Jálics F. В., Tschögl J., Appiano József, Boscovitz M.,
