Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
406 SÁNDOR VILMOS hitelrendszer korlátozásának politikája is tartozott — a magyarországi terménykereskedelem számottevő részét ragadták magukhoz. A magyarországi kereskedelmi tőkefelhalmozás terjedelmének korlátozása irányában hatott az a folyamat is, melynek következményeként a kereskedelmi tőke mindinkább elveszítette önálló tőkeformáját s az ipari tőke alá rendelődött, ami a profitráta csökkenésével jáit együtt. — Erre a kérdésre még visszatérünk. Ilyen körülmények alapján a magyarországi kereskedő burzsoáziáról nem állíthatjuk — mint Lederer elvtársnő —, hogy létét az osztrák burzsoáziának köszönhette, mert léte alapvetően az osztrák burzsoáziával szembeni versenyharcának eredményességétől függött. Különben általánosságban is helytelen lenne az olyan állítás, hogy a kizsákmányoló osztályok valamelyik rétege objektív gazdasági szükségszerűség kényszere hiányában profitját, vagy profitjának egy részét, »köszönet« fejében átengedje a kizsákmányoló osztályok egy másik rétegének. Amennyiben viszont azt firtatjuk, hogy mi volt az alapja az osztrák burzsoázia fejlettségének, akkor végső soron arra a megállapításra jutunk, hogy keletkezésében és fejlődésében nagy szerepe volt Magyarország gyarmati kizsákmányolásának, gyarapodását nem kis részbpn ennek köszönhette, — és ezen belül a magyar burzsoázia fejlődése elé emelt korlátoknak. Nem tekinthető véletlennek, hogy a kereskedelem Magyarországon akkor lendült fel és a magyarországi kereskedőburzsoázia akkor kezdett gyorsabban erősödni — éppen 1860—1866 között, — amikor az osztrák burzsoázia, — amint láttuk, — a gazdasági és politikai zavarok, válságok és nehézségek egész sorával küzdött, amikor a válság létalapjának olyan fontos részét, mint textiliparát támadta meg és ezért képtelen volt elegendő erőt kifejteni a magyarországi burzsoáziával folytatott versenyharcában. Ugyanakkor a magyarországi burzsoázia megerősödése nem az osztrák banktőkével szembeni függőség növekedésével, hanem a függőség fokozódó bomlásával járt együtt. Megerősödve, növekvő mértékben támaszkodott az osztrák burzsoázia hitelei helyett saját vagyonára és felhalmozására. * A magyarországi burzsqázia keletkezésének Lederer elvtársnő által meg* jelölt háromféle út jával sem értünk teljesen egyet. Nem tartjuk elfogadhatónak az első utat, amely szerint a magyarországi burzsoázia egy része úgy keletkezett, hogy a gyarmatosító osztrák burzsoázia tagjai Magyarországon megtelepednek és itt »dinasztiákat« hoznak létre. Ehhez kapcsolódik az az állítás is, hogy »cukorgyártásunk majdnem egészen a Magyarországon megtelepedett osztrák burzsoázia alapításaként bontakozott ki«.8 8 Az utóbbi állítást, úgy gondoljuk, már kellőképpen helyreigazítottuk akkor, amikor részletes adatok alapján kiderítettük, hogy a magyarországi cukorgyárak osztrák tőkései nem telepedtek meg Magyarországon s magyarországi gyáraik jövedelme elsősorban ausztriai vállalkozásaik érdekeit szolgálta. A magyarországi burzsoázia osztrák tőkések áttelepedése útján való keletkezésére Lederer elvtársnő által felhozott »példák« közül állítását csak a Dreher-féle példa igazolja, tehát három êset közül csak egy. A Miesbach-88 Lederer, i. m. 239. 1.
