Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 81 A hun mondakör képei között festi a miniátor a kódex egyik legszebb s igen jelentős miniaturáját : a magyarok, illetve hunok első pannóniai bejövetelét. Nemcsak a keleti mesék színpompás világának örökítésére törekedett itt, hanem társadalma osztálykülönbségeinek bemutatására is. (E miniaturára később még visszatérünk.) A mondák világa pompázó kis képek festésére ihlette a művészt ; a mesék színes, csillogó világát, játékos kedvességét igyekezett megörökíteni. A Hunor és Magyar témát, a csodaszarvas mondát a szöveg és monda nyomáií saját korára jellemző vadász jelenetekként festi, friss ter mészét megfigyeléssel. Amikor a mondák közt nemzeti történelmünk harcos eseményeire kerül sor, ezek ereje a művészt magával sodorja ; a harcos, hazafias, hősi cselekedeteket, a csatajeleneteket nemzeti büszkeséggel és a hagyománytisztelet erejével festi, nem egyszer azt sejtetve, hogy .személyes élmények nyomán készültek. Beleéléssel ábrázolja továbbá Kund, Hédervári Dezső önfeláldozó cselekedeteit, Béla herceg győzelmét a pomerániai felett, Botond vitézségét. A nemzetségősök és a vezérek festésénél már kissé unottabb ecsettel dolgozik : példamutató hősi-cselekedetek nélkül. Annál inkább felélénkül a Lehel monda festésekor. Lehel és Biúcsu »derék vezérek« miután fogságba estek »elvitték őket a császár elébe. S midőn a császár kérdezte tőlök, miért olyan kegyetlenek a keresztyénekhez? így szólának : Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk, kiket rátok ostorul bocsátott : mert akkor a ti kezeitekbe esünk és elveszünk, mikor titeket üldözni megszűnünk«. És Lehel »amint kürtjét előhozták, a császárhoz közeledvén ... azzal, amint mondják, oly erősen sújtotta fejbe a császárt, hogy arra az egy csapásra szörnyet halt. . .«(33). A miniátor azt a pillanatot örökítette meg, amint Lehel kürtjével odasújt a trónoló császár koronás fejére, kinek vére sűrű cseppekben ömlik az arcára (17b lapon). A mondaábrázolások között a kódex egyik legszebben sikerült képe a fehér ló mondája. Színesen, széles elbeszélő kedvvel ábrázolja a több jelenetre tagolt képen. Középpontba azt a jelenetet festi, amint Árpád megkóstolja az ország vizét. A ravasz magyar követ, Kusid jelentős szerepét pontosan érzékelteti, mindenkor a középpontba helyezve. Itt még Szvatopluk és a fehér ló átadásának jelenetével is a mondák színes világát örökíti meg. A fehér ló szépségét annak nagyobb méreteivel, csillogó arany nyergével, díszeivel hangsúlyozza (11a lapon). Egy másik kitűnő és jellegzetes miniaturáján hasonlóan, szintén mintegy a keleti mesevilág színes gazdagságát akarta megörökíteni : a »különféle nemzetek betelepedésé«-t ábrázoló képen. Itt arra törekszik, hogy az idegenek különféle nemzetiségét kifejezésre juttassa úgy az arctípusokban, mint a színes öltözékükkel. A díszes, keleti öltözékekben festett idegenek vannak a középpontban ; párnás fejdíszű fátylakat viselő asszonyaikkal együtt ülnek lovaikon. Mögöttük olaszos öltözékű lovasok, majd páncélos lovagok közelednek. A miniátor sikeresen oldotta meg feladatát ; bizonyos, hogy kortársai a jellemzések alapján pontosan feismerhették a különböző nemzetiségű idegeneket. A magyar mondák között többek mellett a művész megfestette Nándorfehérvár elestét : azt a döntő eseményt, mikor a bátor magyar fogoly leány fáklyával fölgyújtja a várost. De érdekes, hogy a piros ruhás leány fejére kis aranykoronát illeszt. A művész mindenkor lekiismeretes pontossággal festette a címereket, koronákat, az ábrázolt személyiségek rangjának megfelelően. Hogy Nándorfehérvár felgyujtását királyleány által végeztette, az csak egy fent nem maradt, ismeretlen mondai motívum követésével magyarázható. Amint 6 Századok
