Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
82 BERKOVITS ILONA I. László király életének megfestésekor olyan részletet örökített meg, amiről a krónikás nem írt, de a festő legendákból és mondákból ismerte. így például a király halottas szekerének lovak nélkül való megérkezését Váradra. ni Ha régi gesta- és krónikaíróink feldolgozták is műveikben a mondai elemeket, arra törekedtek, hogy a hivatalos szempontoknak, az egyházi és a feudális uralkodóosztály érdekeinek megfelelően alkalmazzák. Ha még kellő következetességgel ezt keresztül vinni nem tudták és egy-egy mondat, jelző alkalmazásával olykor ellentmondásokba keverednek is, ez ellensúlyozódik a történelmi tények tudatos hamisításával. A XI. században veszi kezdetét a magyar udvari történetírás és ezzel történelmünk tudatos meghamisítása, mindenkor az egyház és az uralkodóosztály érdekeinek megfelelően. Egyik párhuzamos kísérőjelensége ennek a hamis oklevelek készítése. A magyar történelem meghamisítása első királyunk, az országalapító István uralkodásától veszi kezdetét, és végig vonul többé-kevésbbé az egész krónikán. A kereszténység felvétele, ez a társadalom fejlődésében döntő, haladó lépés, kezdetben erőszakos módon történt : amint jazt a Képes Krónika szövege néhol egy-egy mondattal említi. Gézának »némelyeket fegyverrel kell vala meghódítani . . . minthogy többek voltak, akik a hit ellenzői, mint követői« (19), továbbá Géza és fia István »némely lázadókat a fegyver rettentésével, másokat jó szántokból térítettek a keresztségre« (23). Másutt az olvasható, hogy István uralkodása alatt a »magyar nemzet hajlandóbb vala a pogány szertartáshoz szítni, mint a keresztyén valláshoz« (41). Száz évvel később, amikor az egyház tekintélye és javadalma a Béla-ág uralmán keresztül megszilárdul, Kálmán király decretuma is nyiltan kimondja, hogy I. István »egész népe barbár szokásokban sinylett, tudatlan volt és csak kényszerből lett keresztény«. 1 6 Ennek hivatalos beismerése mind a krónikában, mind Kálmán szavaiban arra mutat, hogy a nép tudatában erősen élő tények beismerése az egvház taktikájának megfelelően helyesebb volt, mint tagadása. I. István legközelebbi-rokonainak, Gyula és Koppány vezéreknek legyőzetésénél a krónikás természetesen a legnagyobb elismeréssel adózik I. István királynak. Koppány még az ősi nemzetségi örökösödési jogszokás alapján, mint Géza nemzetségének tagja, feleségül akarta venni István anyját; hogy így magának biztosítsa a királyi hatalmat. Már most Koppány bűnösségének fokozott bizonyítására a krónikás az egyházi tanok értelmében a vérfertőzés hamis vádjával illette Koppányt : mivel »István király anyjával vérfertőző házasságra lépni, Szent Istvánt megölni és birodalmát a maga hatalma alá akará v'etni« 36. Hangsúlyozza Koppány felnégyeltetésének igazságos voltát, hiszen az egész Somogyság vezérének legyőzetése óriási hasznot hozott az egyháznak. István ugyanis elrendelte, »hogy a Kopány vezér tartományában lakó egész nép gyermekeiből, gabonájából és barmaiból örökre tizedet adjon Szent Márton monostorának» (36). (Ennek teljesítését különben a későbbi időkben igyekeztek elodázni.)1 7 A rendkívül súlyos büntetések, amelyek az új keresz-16 Kálmán király I. decretuma a Corpus Jurisban. Hóman—Szekfü i. m. 311 1. 17 1301 október 31-én Boccasino Miklós pápai követ »Somogy megye nemességót nti, hogy a szent királyok által rendelt egyházi tizedet Szent Márton apátságnak adják meg«. Ánjoukori Okmánytár I. köt. 15 — 16 lap, 11. sz.
