Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
BERKOV1TS ILONA A Képes Krónika szövege különben a XII. század végétől II. Géza halálától, a XIII. század végéig, III. András uralkodásának kezdetéig rendkívül sivár. Nagyrészt csak a királyok uralkodásának adatait sorolja fel szárazon : egy évszázad történelmi eseményeinek adja kronologikus felsorolását. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a késői krónikás a XIII. század végén, vagy a XIV. században nem kívánta átvenni például Kézai keresztényellenes, Kun László tetteit dicsőítő szövegét, nem ismerte az esetleg e században írt, de számunkra , fenn nem maradt udvari gesta-folytatásokat. Másik oka az lehetett, hogy nem támaszkodhatott a mondákra és a hagyományra. III. Béla, II. András, IV. Béla, V. István és az ellenkirályok uralkodása nem adott alapot népmondák keletkezésére. Ha voltak is históriás énekek, költői mondák például Bánk bán merényletéről, a krónikás csak szűkszavú tényként említi. Részletesebb leírása nem lett volna illő egy olyan királynál, aki a krónikás szerint mint a »keresztyének seregének« vezére »dicsőén győzedelmessé lesz«. (78) Tény, hogy a Képes Krónika szövegében a felsorolt idők eseményeiből hiányoznak a költői nép- • mondai elemek. Lehet, hogy e kor királymondái és a rá jukvonatkozó szájhagyomány oly mértékben állt ellentétben az egyház és a feudális uralkodóosztály érdekeivel, hogy később semmikép sem volt beilleszthető a hivatalos udvari történetírás keretébe. Az Attila hagyomány nemcsak a mondákban és feudális történetírásunkban, de a Képes Krónika miniaturáiban is erőteljesen tükröződik. Nemcsak az erre vonatkozó miniaturák nagy számában, de a te'mák kiválasztásában és ezeknek külső motívumokkal való alátámasztásában is. Számos miniatura örökíti meg a hunok vitézi tetteit és a magyarok »ős« királyának vitézségét, életét : természetesen a művész feudális társadalmának szemléletében. A csataképeken a hunok feudális páncélos lovagokként harcolnak. Attilát, a hős királyt több ízben egyedül'is megfesti a miniátor : trónusán ülve olyan méretekben illeszti az iniciálé keretébe, mint sehol másutt a rokon beállítású magyar királyokat : Attila kiválóságának éreztetésére pedig akkora arany koronát illeszt a fejére, mint a címlap I. Lajos királyáén kívül magyar királynál másutt nem igen fest. Az Attila származás, a hun-magyar azonosság hangsúlyát alátámasztja a címerek festésével. A hunok, illetve Attila címere és zászlaja a vörös, arany vagy fehér mezőre festett fekete karvaly. Az Attila származás érzékeltetésére ugyanezt a címert viselik pajzsukon a magyar vezérek Előd, Álmos, sőt Taksony és Árpád is. Ugyanekkor azt is érzékeltetni kívánja a festő, hogy a hunok seregében magyarok harcoltak. A hunoknak a rómaiak felett vívott cezumauri győzelmének képén a harcoló katonák egyikének pajzsára a vörös-fehér sávos régi magyar címert festette. Ez a minia- ' tura különben a kódex legmozgalmasabb csataképe : véres hullák fölött folyó közelharcban ábrázolja a hunok győzelmét (5a lapon). Megfesti Attila halálát is, közvetlen őszinteséggel. Amint a szöveg írja, »a menyegzői éj gyönyörei után orra vére megerede, s amint hanyat fekve aludt, száján át torkára tódula, s ott az aludt vér a lélekzetvételt meggátolván, Attilát megölte« (10) A művész, bár középkori értelemben, de annyira realisztikusan festette ezt a jelenetet, hogy egy későbbi jámbor szemlélője nyilvánvalóan szemérmetlennek tartotta, s erőszakosan csaknem a felismerhetetlenségig elmázolta. Amennyire kivehető, Attila és felesége ugyanis egymás mellett fekszik, egy lépcsőzetes, hatalmas ágyban, közös vörös takaró alatt, miközben a lehúnyt szemű király testét elönti a vér (9a lapon). (Házastársak, szerelmes párok hasonló beállítása általában csak a XV. század második felében jelentkezik a művészetben.)
