Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 79 tázia," Bölcs Jaroszláv kievi nagyfejedelem leánya »Attila híres kardját« ajándékozta Ottó bajor hercegnek, mivel a trón visszafoglalásában Salamon segítségére volt.12 A hun hagyomány, az Attila származás említése már jelentkezik Anonymus gestájában. A hun-magyar azonosság Kézai Simon krónikájába, majd a Képes Krónikába egy elveszett hun-magyar krónika nyomán jutott. Az elveszett hun-magyar krónika keletkezési időpontját а Х1П. század második felére, V. István uralkodása idejére helyezi irodalmunk.13 Oly elevenen élnek a pogány mondák a nép tudatában, hogy amint а XIH. század társadalmi erőinek harca váltja ki egy hun-magyar krónika megírását, úgy magukévá teszik nemcsak Kézai Simon, Kun László udvari krónikása, hanem a XIV. század közepén élő udvari történetíró, Kálti Márk, sőt későbbi történetíróink is. A hun-magyar azonosság, az Attila hagyomány mondáinak hangsúlyozódása az egyre erősbödő társadalmi harcok eredménye. A keleti száimazás, a pogány hunok és magyarok hősiességének hangsúlya, a dicső őshaza utáni vágyódás a fennálló, s az egyház által alátámasztott és szentesített társadalmi renddel való szembehelyezkedésnek egyik kifejeződése.14 A mondák költői mondanivalója, a szenvedőkkel és elnyomottakkal való gyakori együttérzése és a históriás énekek képezték tulajdonképpeni irodalmi tükröződését a kizsákmányoltak osztályharcainak. Molnár Erik írja, hogy a regősök, vándorénekesek »az egyház írásbeli, iskolás kultúrájával ellentétben az ismeretterjesztés régi, szóbeli módszereit alkalmazták s nélkülözhetetlenek voltak az írástudatlan társadalomban. Felette valószínű, hogy az egyházi kultúrával szemben,, mely az uralkodó osztály szolgálatában állott, a dolgozó tömegek eszmevilágának is hangot adtak énekeikben. Erre mutat az, hogy egyrészüket utóbb királyi falvakban telepítettek le, ami állami ellenőrzés alá helyezésüket jelentette, s hogy azokat közülük, kik továbbra is vándoréletet folytattak, az egyház üldözte«.15 12 Lambertus Hersfeldiensis, Annales II. rész. Monumenta Germaniae historioa Seriptores. V. 185 1. — Gombos F. A. : Catalogue fontium hiatoriae Hungáriáé. Bpest. 1937-1938. II. 1391-2. 13 Györffy György a hun-magyar krónika szerzőjét Akos mesterrel azonosítja, aki 1244-ben udvari káplán, 1248—1251-ben székesfehérvári őrkanonok, 1248—1261-ig királynői kancellár ; 1254—1272-ig budai prépost volt. I. m. 152— 180 1. (Gijőrffy i. m. közli a hun hagyomány, hun mondák nagy irodalmát.) 14 A XIII. században az egyház I. István verses históriájának megiratásával védekezik a hun-magyar krónika és a Kézai-krónika Attila kultusza és I. István király érdemeit elhomályosító törekvései ellen. E verses históriát 1280— 1290 között minden bizonynyal egy esztergomi ágostonrendi szerzetessel iratta Lodomér esztergomi érsek. A verses história is elismeri a hun-magyar azonosságot és Attilának a magyar nép feletti uralmát. A história szerint ugyanis a magyar nép Attila uralkodása idején zsarnokság alatt élt és I. István érdeme, hogy a kegyetlen és féktelen nép hívővé változott. Lásd : Mezey László: Szent István XIII. századi verses históri4ja. Magyar Századok. Irodalmi Műveltségünk történetéhez. Bpest, 1948. 41 — 51 1. Magyarországon a XIII. században a hatalomban és javakban erősödő egyház mély erkölcsi züllése is kiválthatott egyházellenes hangulatot. Közismert tény a pannonhalmi bencések erkölcsi züllöttsége. Fennmaradt például adat arra vonatkozóan, hogy az ittebői bencések nem misemondás céljaira használták az egyházi kelyheket, hanem beolvasztották hamispénz verésre. Lásd : A pannonhalmi sz. Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi László II. köt. 209 1. 15 Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig. Bpest, 1945. 275 1.
