Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
BÄLCESCU MIKLÖS 65 szabadság nem elegendő, a népek nemzeti szabadságot akarnak.«4 9 A románok felé így érvel : »Lássák be, hogy rabokból, akik voltak, nem lehetnek egyszerre urakká, következésképpen még alacsonyabb helyzetben is meg kell maradni a magyarok mellett, a jövő azonban az övéké ; nemzetiségük alapvető biztosítéka Olténia, Havaselve és Moldva szabadságában rejlik. Ezt pedig csak a magyarok segítségével lehet megszerezni. Áldozatokat kell hozni a jelenben, a jövő előnyeiért.«5 0 »Érzem, hogy akik szeretik a szabadságot, — írja Ghicának —, azoknak szükséges támogatni a magyarokat, akik az egyetlen felfegyverzett nép, mely ugyanakkor harcol a cár országa és szövetségesei, a zsarnokok ellen.«5 1 Mialatt Bälcescu a magyarokkal tárgyal, Párisból Teleki figyelmezteti Kossuthot (május 14.) : »A különféle nemzetiségek iránt legyünk jogosztásban mentől bőkezűbbek: Nemcsak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is. Nőttünk az eseményekkel . . . Európát emancipálni nekünk jutott s szerintem nincs más választásunk, vagy el kell vállalni a szerepet, vagy bukunk ... A corpus jurisból, a régi államkoncepcióból engedni kell : áldozatot, kell hozni a horvátok, a szerbek és a románok javára.« A kielégített nemzetiségekkel konföderációra kell lépni, »melynek hatalma örökre megtörendi az abszolutizmus szörnyetegét . . . kívánnám, sok hazámfiai lennének tanúi annak, mint kívánnak szlávok és románok simulni hozzánk és annak, mint akarnak Ausztria megbuktatására kezet adni. Ha megnyugtatjuk, utolsó csepp vérig velünk lesznek ; ha nem — nem.«52 Batthyány Kázmér külügyminiszter június 25-én nyújt át Bälcescunak egy békülési tervezetet ; a tárgyalások felette, a cári intervenció idejében, mindinkább elhúzódnak. Bälcescu szorongva írja Ghicának : »Nagy aggodalommal nézek a jövő felé. Ha Magyarország elbukik, akkor mi is teljesen elbukunk,.éspedig sok időre.«53 A román légió tervezetét Bälcescu június 23-án adja át Batthyánynak. Végre július 14-én Szegeden két nevezetes okmány aláírására került sor. Az egyik az ú. n. Projet de pacification (békülési tervezet),54 a másik a légiós egyezmény.5 5 »Ghica, drága Ghicám — írja Bälcescu barátjának — térdelj le és mondj köszönetet Istennek. Hazánk meg lesz mentve.« Kossuth belemegy, hogy a román légió a kibékítendő Iancu csapataival együtt menjen át Havaselvére. Kossuth »valóban nagy ember. Most hiszem, hogy a szabadság ügye győzni fog. Sohasem voltam olyan boldog, mint ebben a pillanatban.«56 A Projet de pacification a románokat külön nemzetiséggé nyilvánította, megőrizte a magyar nyelv államnyelv jellegét és jelentős nyelvi jogokat engedélyezett a községi igazgatásban. Bälcescu maga mondja tollba Kossuthnak a Bem tábornokhoz szóló utasításokat. Az országgyűlés július 28-án meghozza Szegeden, a Projet de pacification szellemében, az első nemzetiségi törvényt, és békítő kiáltványt bocsát ki a román néphez. Bälcescu a békülési tervvel lélekszakadva siet Iancu hegyei felé. Iancu és Kossuth közt a kiegyezés ügyé-49 BVI 187. 1. 60 BVI 187. 1. 61 Ghica : Amintiri 289. 1. 52 Háborús Felelősség I. 1930. 507-8. 1. 63 Ghica : Amintiri 318. 1. 64 Magyar nyelven : BVI 201-3. 1. 55 1. h. 204-8. 1. TM-Ghica: Amintiri 366-7. 1. 5 Századuk
