Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
66 *• I. TÓTH ZOLTÁN ben megelőzőleg eredmény nélküli levélváltás folyt le. Iancut égette a zsarnok- , sággal kötött szégyenletes szövetség, hajlandó is lett volna a megegyezésre, sajnos a cári intervenció Erdélyben annyira előrehaladt, hogy csekély erőivel nyilt fellépésre már nem mert vállalkozni, csupán jóindulatú semlegességéről biztosította Kossuthot. Amikor ezzel a válasszal Bälcescu augusztus 8-án Aradra érkezett, Kossuth azonnal írt Bem tábornoknak. Levelét már Lüders cári tábornok katonái fogták el. A kiegyezés és az fösszefogás ügye elkésett. Következett Világos és a menekülés a Bánságon keresztül. Bälcescu rendíthetetlen derűlátására jellemző, hogy a teljes bomlás idején hírt véve Bemről, kijelentette : »Nincs még minden veszve. Csak egy felvonás fejeződött be...«57 Szemben a menekülők tömegével, Orsováról Bernhez indul. »Ügy számítom, hogy most egy román mozgalmat kezdhetünk«5 8 — írja augusztus 15-én. Bemmel Erdélyben már nem találkozhatott, útját erre Iancu hegyei felé vette. Iancu rejtegette, míg dézsás parasztnak öltözve a Bánságon keresztül sikerült elmenekülnie. Október 16-án érkezett meg Párizsba. ' IV A havaselvei forradalom története megmutatta, hogy a polgári elemek fejletlensége és a forradalomban tanúsított következetlensége miatt a reakciós belső és külső erők felülkerekedtek és így a polgári átalakulás nem mehetett végbe. Azok az elégtelenségek és hibák, amelyek a forradalmárokat 1848-ban jellemezték, hasonló, vagy még súlyosabb formában tovább éltek az emigráció korában is. Bälcescu volt az egyetlen, aki a forradalom folyamán elkövetett hibákat komolyan felmérte és kijavításukra kísérletet tett. Abból indult ki, hogy a forradalom elő.bb-utóbb. szükségképpen újra ki fog törni Európában és hazájában egyaránt. Az elkövetett hibákat nem szabad megismételni. Az emigrációt tehát egységes táborrá kell szervezni. »Mikor anarchia van, kézbe kell venni a dolgok irányítását, nem várva azt másoktól«5 9 -* írta 1850-ben Bälcescu — »meg kellett szervezni a demokráciát és fel kellett szabadítani a parasztot, birtokossá kellett őt tenni. Egyszóval demokratikus és szociális forradalmat kellett végrehajtani.« »... a jövendő forradalma nemcsak demokratikus és szociális, hanem ... a nemzeti egység forradalma lesz.« A 48/49-es román mozgalmak belső egyenetlenségei és egymástól elszigetelt volta miatt a nemzetiség, a nemzeti egyesülés kérdését a nemzeti függetlenség kérdésének rendeli alá. »A mi Romániánk létrejön, ez mélységes hitem. Vak, ki nem látja. Létre jön Törökország, vagy Ausztria által és hasznára aszerint, hogy egyik vagy másik siet támogatására. Létre jön a kettő ellenére is, ha akadályozni akarnák. A felvilágosult magyarok nem ellenzik többé és boldogok, ha ezen az áron konföderációban élhetnek velünk.«60 . • Az emigráció egységes szervezetté való kiépítése azonban nem sikerül. Bälcescu sorozatos kísérletei egymásután csődöt mondanak. Napoleon reakciós politikájától eleve undorral fordul el, egyideig Palmerstonban bízik, majd személyes találkozásuk teljesen kiábrándítja. Nem vezettek gyakorlati ered-57 Aricescu : Coresponden^e secrete alte inedite ale capilor revolu{iunei románé delà 1848. Bucuresci 1874. 6. 1.' 68 Ghica: Amintiri 406. 1. 68 U. о. 353. 1. eo BVI 132-3. 1.
