Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
BÄLCESCU MIKLÖS 59 magát ellenséges törekvésektől, nem .védekezhetik semilyen betörés ellen, csak akkor, ha tagjainak túlnyomó része birtokos, azaz más szóval, ha érdekeik láthatólag és kézzelfoghatólag szorosan kapcsolódnak az ország érdekeihez.« Ha a haza megvédéséről van szó, »akkor fegyveres csapatok, katonák nem elegendők, akkor olyasvalamire van szükség, ami mindezeknél több : a felfegyverzett összlakosságra, fanatikus parasztokra, akiket a hazaszeretet szent tüze hevít, egyszóval fegyvertragadó kisbirtokosok kellenek . . . ahhoz, hogy hazánk legyen s meg is oltalamazzuk, feltétlenül szükséges birtokossá tenni a parasztot. E nélkül nincs jövő, nincs nemzetiség.«21 Eliade kiáltványa azonban azzal áltatta a régi rendszer kizsákmányoltjait és elnyomottjait, hogy »mától kezdve valamennyiünknek egy az asztalunk, egy testvéri lakomára terítenek nekünk, ugyanazok lesznek a jogok valamennyiünk számára.«2 2 Az osztálybékés nemzetegység lakomáján azonban a parasztnak nem terítettek, még az asztalról lehulló morzsák is csak ígéretek maradtak. A forradalmi tábor túlnyomó többsége megelégedett a polgári szabadságjogok deklarálásával, a parasztot azonban igyekezett kisemmizni. Bälcescu és az a néhány radikális ifjú, aki egyetértett vele, ilyen körülmények közt csak diktatórikus eszközökkel érvényesíthette volna a jobbágyfelszabadítás követelményét. Sajnos ez nem történt meg. A forradalmi kormány már létezésének harmadik napján átalakult, Bälcescu tárca nélküli államtitkárrá lett, elnökké pedig a »mérsékelt« többség Neofit metropolitát, a klerikális és földesúri reakció prototípusát tette meg. Neofit első dolga az volt, hogy titokban a szultán és a cár fegyveres intervencióját kérte. Az első pillanatban a nagybojári reakció bénultan figyelte az eseményeket, de mihelyt a »forradalmi« jobbszárny Eliade támogatásával az ő főképviselőjét tette meg elnöknek, hamarosan ellentámadásba ment át és a reakciós főtisztikar segítségével elfogatta a kormány tagjait, köztük Bälcescut is. Csak a bukaresti nép bátor fellépése volt képes kiszabadítani őket és helyreállítani a forradalmat. De Neofit továbbra is a kormány élén maradt! Amikor puszta álhírre, mely Szerint a cári csapatok elözönleni készülnek az országot, a kormány július 10-én, ellenállásra nem is gondolva, a hegyek felé menekült, Neofit levetette az álarcot és visszaállította a bojáruralmat. Ismét a bukaresti nép felkelése állította vissza a forradalmat és hívta vissza az elmenekült kormányt. Neofit még ezután is megtarthatta a kormányelnöki tisztséget, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a »mérsékeltek« nem mérsékeltek, hanem többségükben árulói voltak a forradalom ügyének. Bälcescu túl enyhén ítélkezett, amikor megállapította, hogy az »gyenge kormány volt«,23 nem a tettek, hanem a viták kormánya volt..2 4 Hiába vallotta Bälcescu, hogy »nekünk energikus, erős kormányra van szükségünk, mely érzelmesség nélküli politikát folytat ... A forradalom ne alkudozzék ellenfeleivel, győzze le őket, vagy azok győzik le őt.« Mindez pontosan bekövekezett a havaselvei forradalomban. Nem következett be viszont Bälcescu követelése, hogy a forradalmi kormány »terjessze és fegyverezze fel a forradalmat. Vagyis a forradalom meggyőződését bele kell önteni 21 BVI 37, 38. 1. 22 Opere I. k. 2. r. 154. 1. 23 BVI 160. 1. 24 I. Ghica: Amintiri din pribegia dupä 1848. Bucuresci 1889. 483. 1.
