Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
BETHLEN G ДВОИ GAZDASÁGPOLITIKÁJA 523 ben se marhaiabanegykorszaghbelinek is az másik orszagban ne lehessen, valamedigh ott való biraja eleöt megh pereluen velle es megh adossituan, ha ott igassagh nem szolgáltatnék neki es birajatol sententia level adatnék«.34 A gazdag erdélyi bányák is komoly jövedelmet biztosítottak a fejedelem részére. Ezért mindjárt uralkodása kezdetén, 1613 november 17-én rendelkezést adott ki arról, hogy a bányászok minden aranyat a kolozsvári pénzverőház ispánjának, Pilstich Péternek szolgáltassanakbe.34 0 Ugyanerről szól 1613 november 21-i parancslevele is, amely szerint Erdélyben mindenféle bánya érctermények és a bányászok által kidolgozott nyers arany beváltása kolozsvári Filstich Pétert, a fejedelem ottani arany váltó kamarájának ispánját illeti : szigorúan elrendeli, hogy ezentúl a bányákból kikerült, rúdban, vagy zúzott állapotban lévő, tiszta, vagy ezüsttel vegyes aranyat senki, semmi szín alatt és javai elvesztése mellett beváltani, megvenni, vagy másokkal megvétetni ne merje. A bányászok se adják el az általuk kidolgozott aranyat sem itteni, sem más országbeli embereknek, hanem a fejedelmi kincstár és kamara számára beváltás végett, beszolgáltatni tartozzanak.3 5 Ezzel a rendelkezéssel szervezett centrumot teremtett a bányatermékek, nemes fémek beváltására. De más jelentősége is volt ennek : eddig ugyanis a szász Szebenben verték az aranyat és így oda terelődött a pénzforgalom. Az aranybeváltásnak Kolozsvárra való áthelyezésével megfosztotta a szászokat az e téren fennállott monopolhelyzetüktől. Következő lépése azon privilégium kiadása volt, melyet Várady János, Krakker György, Verebély Mihály és Lissibona Gergely szereztek tőle 1615 szeptember 23-án. Eszerint mind a fejedelem, mind pedig bárki más földjén arany, ezüst, réz, ólom, higany és másféle régi fémbányákat szabadon művelhetnek és újakat kereshetnek, nyithatnak a következő feltételek mellett : 1) az arany és ezüst nyolcadrészét a bányaművelők a fiskus részére tartoznak beszolgáltatni ; 2) akik elhagyott bányákat újjáépítettek, vagy újakat nyitottak, egy évig teljes hasznát és jövedelmét élvezzék bányáiknak ; 3) a bányászok saját személyüket tekintve mentesek a háborús felkelésekben való részvételtől, hanem szükség idején maguk helyett felfegyverzett és hadviselésben járatos személyeket küldjenek.3 6 Mint látjuk, kizárólagos bányajogosítványt nem adott senkinek, az általános bányaszabadságot minden határozatban fenntartotta Bethlen, de kedvezményeivel ösztönzést nyújtott a bányaművelésre. Ezt az elvet követi az 1618. áprilisi szebeni országgyűlés rendelkezése is, amely kimondja ; azért, hogy az arany és ezüst bővebben lehessen a« országban, 1) »mind itt áz országban lévő s mind idegen országból jövendő bányászok, akarmely nemzetségből állók, ez országba béjöhessenek, kiknek minden helyeken lévő bányáknak kinyitására szabadságok légyen hac tarnen ratione hogy az dominus terrestrissel megalkudjanak és illendő igazságát megadják...« 2) a pénzverőházhoz a fejedelem rendeljen két személyt, akik a beváltásra hozott aranyat, ezüstöt, pénzt meghatározott összegen váltsák be.3 7 Ezen alapelvek szerint adott privilégiumot 1619 augusztus 21-én Krakker Györgynek az almási bánya művelésére. Itt a már ismertetett elvek és feltételek 54 Lupas : Documente Istorice Transilvané, I. 1599—1699. Kolozsvár, 150-4.1. Tört. Tár 1880. 448. 1. 36 E. O. E. VI. 328. 1. 36 Wenczel Gusztáv : Magyarország bányászatának kritikai története, 435. 1. 37 E. O. E. VII. 478. 1.
