Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
524 M RÁZ VERA leszögezése meHett arról biztosítja Krakkert, hogy a művelt bányát örökjogon fogja bírni. Továbbá : az aranynak és ezüstnek nem a nyolcadrészét kell beszolgáltatnia, mint korábban láttuk, hanem csak a tizedét.3 8 Tehát Bethlen fokozza a bányák művelőinek nyújtott kedvezményt. Krakker egyébként már 1613 . novemberében megkapta a zalatnai és almási bányák praefecturáját, minden jövedelmével együtt, de csak időlegesen (durante beneplacito nostro).39 Testvérének, Bethlen Istvánnak földbirtokokon kívül bányákat is adományoz birtokul a fejedelem, így 1618-ban odaadja zálogbirtokul a máramarosi sóbánya felét4 0 ,1620-ban pedig már az egészet neki adományozza,azzal a feltétellel, hogy az évi jövedelemből minden évben 4000 Ft-ot fizessen a fiskus részére.4 1 A fejedelmi hatalom megerősödésének másik legnagyobb ellensége a szászság volt. Már fejedelemmé választásának első percétől kezdve ellenségesen fogadták Bethlent. Igaz, hogy előzőleg Báthory Gábor csellel elfoglalta és kirabolta a szászok főfészkét, Szebent. Bethlen megbékítésükre törekedett, visszaadta nekik a várost és elengedte Szebennek a vámért fizetett bér felét, valamint két évi adómentességet biztosított számára. A szászok azonban ennyivel sem elégedtek meg, és a fejedelem elismerésének fejében azt követelték, hogy tiltsa ki Szebenből a magyar iparosokat és kereskedőket , katonáit pedig tartsa szigorú fegyelemben, nehogy ismételt fosztogatásokra kerülhessen sor. Bethlen uralkodása legkezdetén, az adott erőviszonyok mellett kénytelen.volt engedni, és eltávolította a városból a magyar iparosokat, visszaállította a szász céhek szabadságát és a piactartást a tanácsra bízta.4 2 A szászság végig megbízhatatlan elem maradt, idegen test az államon < belül. Ismeretes Marx Lengyelországgal kapcsolatos tétele, mely szerint az idegen városok kiváltságai mindig gyengítik, akadályozzák a központosítási törekvéseket. Bethlen is rájött arra, hogy bármennyire fejlettek városaik és polgárságuk, nem támaszkodhat rájuk, hiszen az első adandó alkalommal elárulják. Összeesküvést szőttek a fejedelem ellen, melynek Rhener János szebeni és Benkner János brassói polgárok voltak a vezetői. Kapcsolatot teremtettek a Habsburgokkal és Homonnay György trónkövetelővel. De Bethlen sikeresen, vissza tudta verni Homonnay betörését és a szászok összeesküvését is leszerelte. Ezután, a fejedelem hatalmának megszilárdulásával arányosan, egyre inkább letettek a szászok arról, hogy nyíltan szembeszálljanak vele, csak csendben igyekezték szabotálni Bethlen terveit. 1618-ban pl. annak ellenére, hogy 1613-ban külön kötelezték magukat a fejedelem és kísérete befogadására, mégsem akarták bebocsátani Szebenbe. Ekkor azonban a fejedelmi tábla elé idézték a vezetőket, ahol azok meghunyászkodtak és írásban kötelezték magukat arra, hogy a fejedelmet és utódait, valahányszor oda akar menni,.befogadják Szebenbe; és veszély esetén a nemeseket is beengedik.43 A fejedelem néhány év alatt fölébe kerekedett a szászoknak, és bár nem támaszkodhatott rájuk, mint megbízható alattvalóira, felhasználta és egyre fokozódó mértékben kihasználta őket céljai érdekében. Szüksége is volt az erdélyi államnak arra, hogy a fejedelem hatalma megerősödjék és megszilárduljanak az állam bevételi forrásai, mert több ízben is 38 Országos Levéltár (Továbbiakban: OL.) Gyulafehérvári káptalan, Centuriae R. N. 35. 38 О L. Bethlen Gábor Liber Regiusa, VII. 8. 1. 40 IL о. X. 28. 1. 41 U. о. X. 150. 1. 42 Lovas Rezső : A szász kérdés Bethlen Gábor korában. Századok, 1944. 425.1 . 43 U. o. 455. 1.
