Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
BETHLEN G ДВОИ GAZDASÁGPOLITIKÁJA 521 pótolni kellett. Ezért, hogy hasonló dolgok megismétlődését elkerüljék, Bethlen Gábor választási feltételeiben kikötik, hogy a fejedelem vegye vissza a harmincadókat, amelyek eddig árendába voltak kiadva, a bányákat, aknákat úgyszintén. A kincstári birtokokra vonatkozólag törvénybe iktatják, hogy »Üdő lévén hozzá omnia fiscalia bona et alios proventus fiscales recuperálni igyekszik illendő módok alatt, és az ország határait, végházait, tehetsége szerint, kiváltképen tanács és ország híre nélkül nem abalienálja.«25 Azáltal, hogy a fejedelem birtokadomí'nyozását a tanács hozzájárulásához akarták kötni, egy nagyon fontos területen akartak mintegy felügyeletet gyakorolni Bethlen felett. A fejedelemnek az volt a legsürgősebb feladata, hogy a szétzilált államapparátust és gazdaságot minél előbb rendbehozza. Ennek elérésére 1614-ben, a meggyesi országgyűlésen kísérletet tett a rendek: a »három nemzet« megadóztatására. Előterjesztette egy aerarium publicum, közpénztár felállítására vonatkozó javaslatát. Eszerint »...minden úr és nemes ő maga, nem az jobbágyi, minden adófizető kapujától, két két forintot adjon.«28 Ellenőrző és végrehajtó hatalommal megbízott szervként egy héttagú bizottságot küldjenek ki, melynek két-két tagját a három nemzet választaná, egyet pedig a fejedelem jelölne ki. Az országgyűlés nyíltan nem mert ugyan szembeszállni, de csak részben iktatta törvénybe Bethlen előterjesztését. Az aerarium publicum felállítását megszavazták, de csak egy alkalmi adót deputáltak bele (minden nemes portánként két forintot fizet, a taxával nem rótt városok polgárai és a szászok 20—20 dénárt, az egytelkes nemesek pedig 40—80 dénárt), így lényegében < meggátolták a működését. E merész terve, a nemesség megadóztatása, nem sikerült. Ekkor azonban úgy igyekezett biztosítani az anyagi erőforrásokat , hogy a fejedelemség meglévő szokásos bevételeit , melyek azonban Báthory Gábor alatt csak nagyon bizonytalanul, vagy egyáltalán nem folytak be, igyekezett minél pontosabban beszedetni. Ennek érdekében jól működő, pontosan ellenőrzött államapparátus megteremtésére törekedett. Rhédey Ferenc váradi főkapitányhoz, Bihar megye főispánjához írt levelében Rhédeyttette felelőssé : »a fiscus jövedelmének szolgáltatóit kegyelmed által kénszeríthetjük minden igasságnak beszolgáltatására, és ha adósa marad az fiscusnak, magát is arestálhatják érette, és jószágát is confiscálhatják az summáig.« Utasítja, hogy jól válogassa meg a tisztviselőket, harmincadosokat, a meg nem felelő személyeket váltsa fel másokkal.2 7 Péchy Simont is inti, adjon utasítást a harmincadosoknak, gyűjtsék egybe és szolgáltassák be negyedévenkint a harmincadcédulákat a fejedelem exactorainak (számvevőinek), hogy »harminczadosinktól világosban való számot vehessünk.«28 1618-ban részletes utasítást adott ki a fejedelem a tizedek szedésének módjáról. Ebben elrendeli, hogy az arendator kellő számú dézsmást, egy-egy székre három személyt bocsásson ki. Csak a fejedelemnek, vagy arendátorának levelével ellátott személyt engedjenek dézsmálni. Minden faluból a bírót harmadmagával eskessék meg, hogy mennyi kalangya dézsma lesz és erről kölcsönösen reverzálist adjanak. Meghatározza a fődézsmás és társai fizetését (természetben) és elrendeli, hogy salláriumukat ne vehessék meg pénzen a szegénységtől és a szegény ember lován ne járjanak.2 9 Ugyancsak a bevételi források ponto^ 25 E. O. E. VI. 359. 1. 26 E. O. E. VI. 414. 1. 27 B. G. k. pol. lev. 12. és köv. 1. 1614 febr. 10. 28 U. o. 6. 1. 28 Történelmi Tár (továbbiakban Tört. Tár) 1885. 450. és köv. 1.
